Evangélium: "Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz. Megkérdezték tőle: „Miért szegik meg tanítványaid an ősök hagyományát? Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” Jézus erre magához hívta a népet, és így szól: „Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi an embert tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az teszi tisztátalanná.” Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak: „Tudod, hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?” Jézus eztválaszolta: „Tövestől kitépik mindazt a növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.” 

Mt 15,1–2.10–141. 

1. Ki a vak? A Szentírás vaknak nevezi azt az embert, aki nem hisz az élő Istenben, aki az imádság csendjében nem látja, nem hallja Isten szavát! Aki a hit fényében nem tudja felfedezni a mulandó teremtett világ és a természetfölötti, örök világ közötti összefüggéseket és értékeket. És mivel nem látja, nem is vágyik rá, nem tudja beépíteni az életébe és a döntéseibe. 

- Sajnos a vak ember nemcsak a szép és jó dolgokat nem látja, hanem a rá leselkedő veszedelmeket sem. A lélek megkülönböztetésének képessége, a valódi lelki „látás” nélkül nem tud különbséget tenni a jó Isten és a gonosz lélek által belénk ültetett vágyak, álmok és célok között! Igy merő jószándékból hatalmas sebeket okoz a "vak" ember önmagának, de a környezetében élőkben is, sokszor úgy, hogy nem is tudja, hogy ő a gonosz lélek játékszere. 

2. A vakság veszélyei a közösségben

Sajnos sok ilyen vak ember hatalmas lendülettel – sokszor jó szándékkal – próbál vezetni másokat a mindennapok forgatagában. Az ilyen próbálkozások végeredményét Jézus tömören így foglalja össze: „mind a kettő gödörbe esik.”

- A hatalmas gond az, hogy az ilyen vak emberekből – hisz a saját vakságukat sem látják – akár vezető államférfiak is lehetnek, akik egész társadalmakat, népeket és országokat vihetnek a gödörbe, akár a fizikai pusztulásba is. Ezért óriási a felelősség a "látó embereknek", hogy kit engednek a sor elejére.  

3. Isten türelme és a mi türelmünk

Számomra az a megdöbbentő, hogy nemcsak Teremtőnk vár türelmesen, hanem nekünk is azt mondja: „Hagyjátok őket!”Hányszor és hányan kérdezik, hogy Isten ezt vagy azt miért tűri, miért engedi meg? Tény, hogy a legtöbb veszekedés és civakodás onnan fakad, hogy mi nem tűrjük az általunk vakoknak tartott emberek acsarkodását, ámokfutását! 

- Miért ilyen türelmes a Mindenható? Sokszor gondolok Dávid királyra, aki az ő életére törő Sault nem öli meg, amikor Isten a kezébe adja annak az életét, hanem azt mondja: "Saul király marad, amíg az ideje be nem telik." (v. ö. 1Sámuel 26,10) De gondolhatunk az Újszövetség Sauljára is, aki a damaszkuszi úton megtér, s a véreskezű hóhérból a Szeretet Himnuszának Szent Pálja lesz! Imádkozzunk, hogy mindannyian jussunk el a magunk damaszkuszi útjára, találkozzunk az élet Urával, Jézus Krisztussal, hogy megnyíljon a szemünk, és betöltse életünket a hit világossága!

Házi feladat: Döntéseinket, tetteinket, életünket vigyük Isten színe elé, és az Ő jóságos jelenlétében nézzük át az életünket! Próbáljuk meg Isten szemével "látni" az életünket! Ami értéktelen pelyva, konkoly, a gonosz vetése, azt égessük el, és ami Isten drága gabonája, azt őrizzük féltő gonddal!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: tarló, a learatott búzaföld a nyári kánikulában