Evangélium: „Abban az időben amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: »Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!« Ő így válaszolt neki: »Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségeteket?« Majd a tömeghez fordult: »Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.

«Példabeszédet is mondott nekik: »Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: ›Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet!‹ Ám az Isten így szólt hozzá: ›Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? ‹Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!«”

Lk 12,13–21

A Jeruzsálem felé vezető úton bandukol Jézus a tanítványaival. Az úton valaki előlép a tömegből, s azt kéri Jézustól, hogy tegyen igazságot egy örökösödési vitában. Jézus nem áll be a földi vagyon feletti marakodásba, hanem a baj gyökerére mutat: a kapzsiságra.

Három gondolat a mai evangéliumról Szent Ferenc szellemében:

1. A testvér fontosabb, mint a juss!

Milyen szomorú, amikor testvérek egy darab föld, kevéske anyagi javak vagy az örökség miatt fordulnak szembe egymással! Szent Ferenc nem volt hajlandó pereskedni vagy harcolni még apjával sem a saját örökségéért. Assisi Szent Ferenc, aki szó szerint mindenét hátrahagyta, pontosan értette a jézusi tanítást. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti vagy romlásba dönti?” Lk 9,25 Látta, hogy a vagyon birtoklási vágya kerítéseket húz az emberek közé, és lerombolja a legdrágábbat: a testvéri szeretetet. Semmilyen örökség nem ér annyit, hogy miatta elveszítsük a testvérünket!

2.  nagyobb csűrök helyett nyisd meg a szívedet!

Az evangéliumi gazdag így okoskodik: „lebontom csűreimet és nagyobbakat építek...” Csak magára gondol, saját magával beszélget, s észre sem veszi a kapujában éhező szegényeket. Szent Ferenc arra tanít bennünket, hogy a felhalmozott vagyon nem ad biztonságot. A halál pillanatában a lebontott és újjáépített csűrök mind itt maradnak. Az egyetlen igazi raktár, ahová kincseket gyűjthetünk, a Menny – a szegények és rászorulók megsegítése által. Ne felejtsd: a jócselekedet bűnöket töröl el, és drága, szép menyegzős köntösbe öltöztet.

3. Istenben gazdagodni – a szent szegénység szabadsága

„Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet!” Ahol a kincsed, ott van a szíved is! Szent Ferenc a Napsugár-himnuszban még a testi halált is „Halál-testvérnek” nevezte, mert a halál nem elrabolja az életünket, hanem csak szembesít döntéseink következményeivel. A szeretet útján járó, a krisztusi szegénységet választó Ferenc rátalált arra a gazdagságra, amit senki nem vehet el tőle, ezért számára a halál csak egy testvér, aki Isten szent színe elé vezeti őt. Ott amilyen mértékkel mérünk, nekünk is ugyanazzal a mértékkel fognak mérni!

Ne a múlandó dolgok gyűjtésével pazaroljuk időnket, fárasszuk a lelkünket, hanem gazdagodjunk Istenben a szeretet és a jóság cselekedetei által! Legyünk nagylelkűek: időnket, testi és lelki javainkat nagylelkűen osszuk meg testvéreinkkel, tudva azt, hogy a végtelenül gazdag Teremtőnk még egy pohár hideg vizet is meg fog köszönni, ha azt az Ő nevében, szeretettel adtuk!

Mindent Isten szeretetéért, 

Csaba t.

Kép: A Szentföldön, Kánában jártunk, ahol Jézus Édesanyja kérésére nagylelkűen körülbelül hatszáz liter nagyon jó borral ajándékozta meg a fiatal jegyeseket.