„...a ferencesek iránti szeretetem bizonyságául, akiknek állhatatossága példa előttem.”
(Márton Áron püspök kézírásos üzenete a Máriaradnára deportált ferencesek emlékkönyvébe, 1957. augusztus 1.)
Elmélkedés:
Márton Áron a gimnáziumi tanulmányait Csíksomlyón a ferenceseknél végezte, így korán magába szívta a szerzetesi lelkiséget. Az első világháború borzalmai közepette, 1916-ban – a frontvonalon szerzett sebesülése miatti lábadozása idején – a Csíksomlyói Szűzanyához zarándokolt. Ekkor nyert felvételt a Ferences Világi Rendbe, ahol a Pál nevet kapta, és a frontra való visszatérése előtt le is tette a fogadalmat. Önmagát és életét a Csíksomlyói Szűzanya lábainál ajánlotta fel Istennek.
Amikor a kommunista diktatúra 1951. augusztus 20-án, Szent István ünnepén erőszakkal összegyűjtötte és Máriaradnára deportálta az erdélyi ferenceseket, a rend tagjai a fogságban sem tagadták meg hivatásukat. Márton Áron püspök mélyen osztozott a sorsukban, s miután kiszabadult a börtönből, meglátogatta őket radnai száműzetésben, és hősies állhatatosságukat állította példaként az egész egyházmegye elé. Püspökként is gyakran hirdette, hogy Szent Ferenc krisztusi szegénysége, derűje és a nehézségek bátor vállalása a legalkalmasabb lelki fegyver a sötét időkben.
Könyörögjünk:
Urunk tudjuk, hogy mindennapi munka, a tanulás és az állapotbeli kötelességeink a mi személyes keresztünk, a te ajándékod. Ha alázattal és ferences derűvel hordozzuk feladatainkat, a tanulás nem teher lesz, hanem lelki gazdagság. A munka nem tör össze bennünket, hanem a Te társaddá tesz a világ tovább teremtésében. A kereszt pedig nem a szenvedés és az elmúlás, hanem az áldás eszközévé és az örök élet szélesre tárt kapujává válik. Védj meg bennünket Urunk, hogy a veszélyek és a nehézségek ne megtörjenek össze, és ne tegyenek minket keserű, csalódott emberekké! Fogadj magadhoz, így menekülünk Hozzád, mint a megriadt kiscsibék, ahogy menedéket és védelmet keresnek a kotlós szárnyai alatt. Önmagunkat Neked ajánlva keressünk oltalmat Szent Felséged színe előtt!
„...a ferencesek iránti szeretetem bizonyságául, akiknek állhatatossága példa előttem.”