Kedves Szülők és Pedagógusok! A tanévkezdés küszöbén, amikor a gyermekeket útnak indítjuk, sokszor nehéz a szívünk. E kusza, háborgó világban aggódunk a gyermekeink jövőjéért, és fel-feltesszük magunknak a kérdést: vajon elég jó szülők, elég türelmes nevelők vagyunk-e?

Ilyenkor, augusztus 27-én, a vakáció végén az Egyház elénk állítja Szent Mónikát, az édesanyák és nevelők védőszentjét. Ő az a sziklakemény asszony, aki tizenhét éven át kísérte imádsággal, aggódó szeretettel és megannyi könnyel tévelygő fiát, Ágostont. Nem veszekedett, nem fenyegetőzött, nem zsarolt, hanem csendes állhatatossággal hordozta fiát imádságos szeretetben. 

Amikor Szent Ambrus előtt sírt fia jövője miatt, ezt a választ kapta: „Élj békességben! Lehetetlen, hogy ennyi könny gyermeke elvesszen!” És milyen igaza volt: Ágoston megtért, pap, püspök, az Egyház egyik legnagyobb szentje és tanítója lett.

2026 Márton Áron-emlékév! A nagy püspök halála előtt mesélte, hogy bizony ő is nehéznek találta az iskolát az első napokban, és gyalog hazament Csíksomlyóról Csíkszentdomokosra. Édesapja, Márton Ágoston figyelmesen meghallgatta, majd adott neki két szép piros almát, és visszaküldte az iskolába ezekkel a szavakkal: „Fiam, amit mi elkezdtünk, azt becsületesen be is fejezzük!”

Kedves Édesanyák, Édesapák és Pedagógusok! Az iskolaév során nektek is lesznek nehéz napjaitok. Lesz, amikor a gyermek lázad, makrancossá, duzzogóvá válik, vagy éppen – mint a kis Márton Áron – fel akar adni mindent, mert úgy érzi, nem neki való az iskola fegyelme, a tanulás és a mindennapi munka. Amikor úgy érzitek, elfogy a türelmetek, gondoljatok Szent Mónikára és Márton Ágostonra!- Fontos, hogy ne essetek kétségbe! A ti imáitok, könnyeitek és a gyermekbe fektetett határozott, fáradságos munkátok soha nem vész el. Isten selejtet nem teremt!

- Gondoljatok arra, hogy az utat kereső kamasz olyan, mint a nagy művész, aki a remekmű előtt vázlatot, piszkozatot készít. Maga a gyermek is látni fogja, ha nem jó az irány, s hogy ő besétált egy zsákutcába. Ha te határozott és türelmes vagy, meglásd, előbb-utóbb félreteszi a vázlatot, és megszületik a remekmű. A gyöngéd szeretet a határozottsággal együtt a szülőt és a pedagógust is célba vezeti!

- Kínáljátok meg a szeretet piros almáival! Ha a gyermek kíváncsian minden fiókot kihúz, és sok-sok mindent kipróbál – olyat is, amitől a hajad égnek áll –, ne feledjétek Jézus szavait: „Aki hallgatja szavaimat, és tettekre is váltja azokat, hasonlít a bölcs emberhez, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, csapkodtak a szelek, és nekizúdultak a háznak, de az nem dőlt össze, mert alapja sziklából volt.” Jézus egyetlen parancsot adott: a szeretet parancsát. Váltsd tettekre a szeretet parancsát! Öleljétek meg, mutassátok ki a gyermeketek iránti bizalmatokat! Jóságos, vidám határozottsággal küldjétek vissza őt, hogy a megkezdett álmát kitartó munkával valóra válthassa: - a jó munkát, amit Isten általad elkezdett, azt becsülettel be kell fejezni!

A pedagógus Isten munkatársa. Minden tanár és nevelő szentmónikai hivatást hordoz: feladatuk meglátni a botladozó, makacs gyermekben a jövő szentjét, Teremtőnk egyedi, csodálatos ajándékát, amelyet Ő nagylelkűen, szeretetből gyermekbőrbe csomagolt.

Kérjük az előttünk álló tanévért Szent Mónika és Márton Áron közbenjárását! Adja Isten, hogy a jővő  nyáron mindannyian büszkén és hálás szívvel tekinthessünk az elvégzett munka csodaszép gyümölcseire!

Szeretettel és áldással,

Csaba t.

Kép: Olasz Béla atya. Írását olvasom: „Helyed van Isten családjában.”

Itt olvasható: 

Helyed van Isten családjában

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!”

Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.

Mt 15,21-28

Évközi 20. vasárnap evangéliuma Jézus és a kánaáni asszony találkozásáról számol be, amelynek kapcsán az egyszerű olvasó egy újabb csodáról hall, azonban ha közelebbről megvizsgáljuk a szentírási szakaszt, sokkalta mélyebben is megérthetjük annak mondanivalóját, életbe ágyazottságát. Az evangéliumi történetben látszólag nem az a „jóságos” Jézus jelenik meg, aki azonnal, szó nélkül segít, hanem egy olyan Jézus, aki szóra sem méltatja a kánaáni asszonyt, amikor aztán beszél vele, elmondja, hogy küldetésének behatárolt tere és meghatározott „célcsoportja” van. Azt mondja: „az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól”. Ha még ez sem lenne elég, az Úr látszólag egy nagyon is erős, sértő képet használ, hiszen a kutyákhoz hasonlítja az asszonyt és a pogány népeket. Eléggé zavarba ejtő, hiszen nem ehhez vagyunk szokva a Mester részéről. Azonban hogy jobban megértsük, érdemes onnan indulnunk, amit már eleve tudunk: Jézus pogány vidéken van, olyan helyen, ahol a zsidó gondolkodás szerint tisztátalanok élnek, amilyen a kánaáni asszony maga is. Az Úr kimondja, amit a tanítványok gondolnak. A „küldd el őt” kijelentés nem a tanítványok együttérzéséről tanúskodik, azonban a párbeszéd kapcsán megdől az a fajta meggyőződés, előítélet, kirekesztő gondolkodás – ami ugyancsak ott él tanítványokban –, hogy Isten csak a választott népé. Fontos megjegyeznünk, hogy az Úr működésének volt egy üdvtörténeti rendje: elsődlegesen Izrael, hiszen „az üdvösség a zsidóktól jön”, de azon túl Isten üdvösségterve minden nemzetnek szól. Miután Jézus próbára teszi az asszony hitét, egy példázatszerű képet használ, ami első látásra igen sértő, hiszen kutyának nevezi, azonban fontos tudnunk, hogy nem a küón, vagyis az utcán csatangoló kutyára gondol, hanem a künarion, vagyis kiskutya, házi kedvenc, háznál tartott kis állat, jelen esetben kutya, amely egy háztartásban él a családdal. Ez a kép azt akarja kifejezni, hogy a kánaáni asszonynak – és az általa megjelenő pogány népeknek – helyük van Isten családjában, és vele együtt minden népnek és nemzetnek. Az asszony hite kiteljesedik az evangéliumi szakasz végére, gyermeke meggyógyul, és eközben a tanítványok is részesülnek a jézusi pedagógiából. Éppen ezért talán az evangélium rövid foglalata lehetne, hogy a hit kigyógyít az előítélet, a beszűkültség és a kirekesztő gondolkodás mételyéből, amely könnyen megmérgezhet minket és küldetésünket.

Olasz Béla

Az írás megjelenik a Vasárnap hetilap 33. számában.

Közben hálát adok Kató nevelőnéniért, aki a máréfalvi napköziben nemcsak befogadta a képen látható, fehér blúzban, a hátsó sorban álló kis Bélát, hanem imádságos szeretettel kísérte az útját az oltár felé. 

Az új tanévre készülve imádkozzunk, hogy a Szent Mónika-lelkületű nevelőink munkáját áldja meg az Isten!