Kilenced az elhunyt szeretteinkért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért!
„Legyetek hát tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes!”
Mt 5,48
Elmélkedés: Ez a mondat a hegyi beszéd (Mt 5,37–48) csúcspontja, ahol Jézus a nyolc boldogság felsorolása után arra hívja meg a tanítványait, hogy szeressék ellenségeiket és tegyenek jót a gyűlölködőkkel is, utánozva ezzel Isten végtelen,feltétel nélküli szeretetét és irgalmát, amely felkelti napját a gonoszokra és a jókra egyaránt. Jézus nem viccel! Ő valóban azt akarja, hogy az életünk során, e gyönyörű szent utazás alatt megtisztuljunk és felemelkedjünk, hogy az örök létben a mennyei Atyánk társaságában helyet foglalhassunk – ez az a bizonyos mennyei lakoma, melyről oly gyakran beszél a Megváltónk.
Gyönyörű megérezni, hogy Jézus Krisztus hisz bennünk, képesnek tart minden embert – téged is, engem is – arra, hogy minden gyarlóságunk ellenére az előttünk megnyíló Szentháromság közösségében otthonra találjunk! A születésünkkel kezdődő szent utazást se a bűn, de még a halál sem tudja megtörni! Isten hív, vár, vezet, és mi, ha nem is itt, ezen a földön,de a túlvilágon célba fogunk érni. Fontos, hogy tudjuk: mi nem valahová készülünk, hanem Valakire szomjazunk, és a tökéletes remény erénye azt mondja, hogy ehhez a végtelen jósághoz, végtelen igazsághoz, végtelen szentséghez, a végtelen szépségben és ragyogásban lakozó élő Istenhez meg is fogunk érkezni!
Az ember, ha magára néz őszintén, joggal el is keseredhet: hisz porszemként hogy is remélhetné, hogy a végtelen Istennel valaha is egy asztalhoz ülhetünk! Testvérem, nem szabad elkeserednünk. Bármit is harsog körülöttünk a világ, nekünk tudnunk kell: egyedül a mi mennyei Atyánk irgalmas szeretete határtalan és végtelen. Minden emberi gyöngeség, a bűnre hajló hajlamunk, a félelmeink és a rossz, a sötét ötszázmillió árnyalata mind-mind véges. S ami véges, annak a végére lehet járni! Ne féljünk, Megváltó Krisztusunk vezet, és Isten irántunk való irgalmas szeretete olyan óceán, amelynek nincs medre és nincs határa.
Keresztes Szent Jánosnak van egy gyönyörű hasonlata. Azok, akik kirándultak és a sátor mellett tábortüzet raktak, biztosan emlékeznek rá, hogy a száraz fa milyen könnyen ég, de a nyers fa, amíg magából ki nem izadja a nedvességet,nem tud lángba borulni. Sokszor ez a nyerseség, a benne lévő, a tűzzel egyesülni nem tudó nedvesség a tűz lángjától elpárologva, sziszegve szakad ki a fából, amely így szinte sírva megtisztul, maga is egyesül a lobogó tűzzel és lángba borul.
Minden hasonlat sántít, de tény az, hogy ha egyesülni akarunk Teremtő Istenünkkel és az Ő nagycsaládjával, az üdvözült lelkekkel, a szentekkel, akkor nekünk is meg kell szabadulnunk földies, önző vágyainktól, azoktól az indulatoktól, melyek oly sokszor egymással is szembefordítanak bennünket. A harag, a gyűlölet, de a félelem és a kishitűség nem jó útitárs a mennyek országába. Mennyegzős köntöst a tökéletlen hitből, botladozó reményből, a pislákoló szeretetből nem lehet varrni.
Gond egy szál sincs, még a halál sem tudja megtörni ezt a szent utazást. Időnk mint a tenger, hisz örök életünk van; ha a tanító Mesterünk nyomába járunk, akkor célba is érünk. A halálunk utáni szent utazást tisztítótűznek vagy Purgatóriumnak nevezi terminus technicusszal az Egyház. Sokáig próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet a tisztítótűz. Aztán egy éjjel álmomban egy gyönyörű iskolába jártam, ahol nagyszerű, kedves tanárok végtelen türelemmel és bölcsességgel tanítottak, magyaráztak olyan dolgokat, amik engem nagyon foglalkoztattak. Ahogy felébredtem, elöntött az az érzés, hogy a gondviselő Isten megmutatta a tisztítótüzet, ami nem más, mint egy gyönyörű egyetemi központ, ahol az üdvözült lelkek és az ég angyalai tanítanak, bátorítanak, segítenek, hogy valóban tökéletesek legyünk, amint a mi mennyei Atyánk – pont úgy, ahogyan azt a hegyi beszédben maga Jézus Krisztus kérte tőlünk. Nem kell félni sem a haláltól, sem a tisztító tűztől, a sötétség, a rossz nem is létezik, az a fénynek, a bennünket végtelenül szerető Istennek a hiánya!
Könyörögjünk:
Mindenható Isten! A Purgatóriumban, a tisztítótűzben testvéreink tisztán látják, milyen jó lenne Veled és a szentekkel közösségben élni, ők epedve vágynak Rád. Kérünk, hogy fáradhatatlan bölcsességgel segítsd őket, hogy szabad akaratuk teljes tudatában olyan döntéseket hozzanak, amelyek bevezetik őket a Te legbensőbb szeretetednek szentélyébe. Ámen.
Drága halottakért így imádkozunk:
Miatyánk... Üdvözlégy... és a Dicsőség.
Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik!
Kilenced az elhunyt szeretteinkért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért!