„A szentségek nem úgy működnek, mint egy automata, amibe ha beledobok egy érmét, kijön belőle egy forró csoki vagy egy kapucsínó. A szentség által Isten nem veszi el a szabad akaratot, amely a rosszra is képes. Életem tiszta lapját újra bepiszkolhatom, de könnyebb lesz megtisztítani, mert már nem vagyok egyedül. Tudom a célt, tudom a hogyant, kapok segítséget, hogy úrrá legyek gyengeségemen. A megvilágosodás, a szentté válás egy út, egy folyamat, türelem és alázat kell, hogy hosszan járva kiteljesedjenek az ígéretek.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A szabad akarat Isten legdrágább ajándéka, amelyet Ő minden teremtményének felkínál! A fenyő, hogy merre növeszti gyökerét a sziklás talajban, ő dönti el, hogy merre szalad az erdőben a kis őzike, az szintén az ő kis szíve döntése! A teremtés hajnalán ősszüleinknek Isten megadta a választás esélyét és döntésüket tiszteletben tartotta. Az egész Ószövetség, az emberi szabad akarat jó és rossz döntések folyamatos láncolata. Karácsony éjszakájával, azzal, hogy Isten közénk jön, nem ér véget az emberi szabad akarat! Jézus újból és újból döntés helyzetbe hozza a tanítványait és tiszteletben is tartja az ember kimondott szavát. Mária "igenje", a gazdag ifjú "neme" nincs isteni hatalommal felülírva.