Kedves Testvéreim!

Szívem tele van hálával, örömmel, békével. Úgy éreztem, hogy Isten arra kért hogy jöjjünk el az újvilágban élő testvéreinkhez, és látogassuk hosszan azokat, akiik szeretettel hívtak. Eljöttünk, és hálatelt szívvel írhatom le, hogy minden meghívásnak kisebb testvéri szeretettel eleget tudtunk tenni. Volt idő elbeszélgetni, az embereket meghallgatni az itteniek örömeit, gondjait, de arra is volt mindenütt alkalmunk, hogy tanúságot tegyünk Isten végtelen szeretetéről, jóságáról.  Ugyanakkor fontosnak láttam beszámolni az Amerikában, Kanadában élő testvéreink  jóságából született Tusnádi Szent László gyermek védelmi központról, de mindenütt beszélhettem az egész alapítványunk működéséről, eredményeiről, de kudarcairól is.

Örömmel írhatom le, hogy Árpád vezér lelkületével, egy asztalhoz ülve, szeretettel nagyon sok emberrel sikerült szövetséget kötnünk az élet szolgálatára. Nagyon megérte hosszan zarándokolni, imádkozni ezt a csodaszép világot, mely a maga csodálatosságával, újból és újból ámulatba ejtett. Úgy érezzük, hogy szívünk, kis világunk határtalanul kitágult, és eltelt reménnyel, új lendülettel, bátor hegyeket mozgató erővel, lendülettel. De a látottak alapján szülőföldünk iránti szeretet, ragaszkodás, megbecsülés is elmélyült. 

Alázattal, és örömmel le merem írni, hogy a szép, nagy embert próbáló útnak a végére értünk. Hála és ragaszkodó szeretet van a szívemben az élő Isten iránt, de az itt élő, nagyon sokszor hihetetlenül keményen dolgozó testvéreim iránt is. Hiszem, hogy minden találkozásból, átbeszélt estéből remény, hit, élet fakadt mindannyiunk számára.

Isten áldása bőségesen áradjon ki az Újvilágban élő testvéreim életében.