Szeretem
magam elé képzelni a csendes, egyszerű Betlehemi barlangot, benne a Szent
Családot, a kis Jézussal. Milyen döbbenetes egyszerűség! A világmindenség ura
üres kézzel jön a világra! Nem hoz semmit, önmaga az áldás, az ajándék, „Mert úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen,
hanem örökké éljen.” (Jn 3.16)
Nagy titok: Isten szeretetét hordozó ember az áldás, az ajándék!
Gyermekeimet
arra biztattam az idei karácsony előtti elmélkedésekben, hogy legyenek kis
Jézusok, váljanak ők maguk ajándékká, a jó Isten simogató, vigasztaló áldásává.
Úgy szerette Isten a világot – mondtam a gyermekeimnek –, hogy megteremtett benneteket
is, hogy ott, ahol vagytok általatok, felvidítsa, beragyogja a világot,
boldoggá tegyen mindenkit és mindent.
Itt,
a dévai vár lábánál sokszor elgondolkoztam Kőműves Kelemenen. Mit érezhetett ez
az ember, amikor maga elé az asztalra kiürítette a felesége hamvai által
szerzett pénzt. Családja szétesett, felesége, kicsiny fia odalett, s ott van
most előtte a gazdagság. Kőműves Kelemen leprája nagyon ragályos. A vár, a ház,
a hírnév, a pénz, az anyagi világ a fontos, s ezért minden mást oda adnak nagyon
sokan. Jövő évben a tízéves érettségi találkozóra készülő dévai fiatalokkal
beszélgettem. Huszonhatan végeztek, és szinte mind itthon is maradtak. Nagyon
kevesen alapítottak családot, és csak hatan vállaltak egy-egy gyereket.
Tíz
év, huszonhat fiatal és hat gyermek, és tudom, hogy nemcsak Déván ezek a
mutatók.
Úgy érzem, hogy valami nagyon elromlott. „Mindezt nektek adom” mondta a világ
dolgaira a gonosz lélek. Az anyagi világ, a mindenféle műanyagból készült,
fényesre krómozott elektromos limlom került a céljaink központjába. Nem a
család a fontos, hanem a ház. Nem a gyermek, a szerelem a fontos, hanem a
„minden”, melyet meg akarunk adni a meg sem születő gyermeknek.
Világunk őrült sebességgel prédálja földünk tartalékait. Fogynak az erdők,
kimerülnek a szénbányák. A világ kőolajmezői kb. 40, talán 50 évre elegendő
energiahordozót tartalmaznak. Sokszor megfordultam a Zsil völgyében. Az ottani
mérnökök szerint, ha ott bölcs kitermelés folyt volna, az ottani szén sok-sok
évre tisztességes megélhetést jelentett volna nagyon sok embernek. Sajnos oda
csődítettek sok százezer fiatalt, akik a diktatórikus rendszer totális és
esztelen vezetésével, a teremtett világ tisztelete nélkül vetették bele magukat
a bányászatba. A megmocskolt bányák részben kiürültek, a belőlük élő emberek
most máshonnan várják a segélyeket. Biztos vagyok abban, hogy az, ami ma a Zsil
völgye, 10-20 év múlva az lesz az egész Románia, és 20-30 év múlva az egész
világ, ha nem állunk le ebben az anyagi dolgok utáni esztelen rohanásban. A Zsil
völgyének még adnak annyi támogatást, hogy az emberek ne essenek egymásnak, de
ki fog majd egy-egy országnak, s végül az egész világnak segélyt adni a
túléléshez?
Nem érted? Ki tudná megmondani hány millió tonna újra nem születő energiahordozóból
előállított szemetet vásároltak meg csak az idén Karácsonykor, a világ megannyi
üzletében, egy-egy beteges egyke gyermeknek, hogy azt majd január, február
folyamán kilapátolják a világ nagy szemétdombjaira? Gondolj csak a vágyaidra:
hatalmas ház, központi fűtés, telefon, kábel tv, internet, víz villany, autó,
lehetőleg több is, ruhák, finom ételek, és nyaralás. Mindez hány ezer hordó
kőolaj? Szorozd be anyagi vágyaidat hat milliárddal, (hisz mindenkinek
ugyanolyan joga van!) és az így születő hatalmas számmal oszd el a világunkban
fellelhető energia-hordozókat s akkor már érted, hogy miről beszélek. Tudatos
önmérséklet nélkül a világunk elpusztul!
Karácsony éjjelén, vagy Názáret egyszerű csendjében hiszem, hogy a Boldogságos
Szűzanya és Szent József megtapasztalta az emberi lét teljességét, békéjét,
boldogságát. Nem voltak ott világunk fényűző elektromos, króm, műanyag csodái,
de ott voltak ők egymásnak, Isten adta ajándéknak, áldásnak. Nem fogyasztottak,
hanem ajándékká váltak.
Világunkat a barbárságba való visszaeséstől, a pusztulástól csak a tudatos
értékváltás mentheti meg, a mai fogyasztói, élvezői kultúra helyett a
betlehemi, názáreti csendes élet méltóságában kellene Krisztust követnünk. Más
út nem adatott az emberiségnek.
Világunkban egyedül a szeretet végtelen, mert a szeretet maga az Isten, minden
más véges. Fürdessük lelkünket, világunkat legalább most az ünnepek alatt,
(hátha rászoknánk,) az Isten szívéből áradó végtelen szeretetben.
Karácsony nagy üzenete: a boldogság benned van és te ezt oda ajándékozhatod
Isten nevében társadnak, gyermekednek, mindenkinek. Tedd meg alázattal, hisz
erre születtél!
Déva, 2003-12-24
Csaba t.
