Román hatóságok támadása

Isten kegyelméből nem elmélkedjük a nagy hét eseményeit, hanem a különféle állami hatóságok aktív közreműködésével járjuk a magunk keresztútját. 1993-tól minden állami engedély nélkül neveltük az Isten által ránk bízott gyerekeket.

 

Kedves Testvérek!

1993-tól minden állami engedély nélkül neveltük az Isten által ránk bízott gyerekeket. 1998-ban lehetővé vált, hogy a megyei gyermekvédelmi központtal szerződést kössünk, és akkor egy elég jelentékeny összeget kb. 400. 000 lejt adtak egy-egy gyerek nevelésére. Elfogadták, hogy mivel a Katolikus egyház intézménye egész Erdély területéről fogadhatunk be gyerekeket.

Sajnos nálunk minden változik, homokra épül a román gyermekvédelem, mert átlátható, parlament által elfogadott törvények híján, mindenféle belső utasításokat kapnak az „illetékesek”, melyek alapján a gyerekeket, mint valami csomagokat teszik, veszik.
Tapasztalatom alapján állíthatom, hogy folyamatosan szaporodik az utcagyerekek száma, analfabéta tizenéves lányok szülik második, harmadik gyereküket a koldulásra. Ugyanaz az elkeseredett, végtelen nyomor, amely a kilencvenes években, az állami intézetekben élő gyermekek sorsát jellemezte, ma a családjaik romjaiban vegetáló gyermekek mindennapjait jellemzi. Elképzelhetetlen hidegben, nyomorban telik el nagyon sok jobbra érdemes gyermeknek a gyermekkora, anélkül, hogy valaki is rájuk nyitná az ajtót.

Mindenütt folyik a privatizálás, de a gyermekvédelemben nem. Jelenleg 500 000 lejt ad havonta a gyermekvédelem egy általunk befogadott gyerekre. Még pontosabban, ez azt jelenti, hogy napi 0, 45 eurót kapunk mi, míg egy román állami intézetben lévő gyerek ugyan csak egy napra 5, 75 eurót kap. Tizenkétszer annyit ér a gyermek, ha állami intézetben van.
Sajnos mindez nem a gyermekek érdekeit szolgálja, egyszerűen fent akarják tartani a kommunista időkben kialakult helyzetet.

Természetes, hogy ilyen körülmények között, az egyházi, magyar intézet szálka a hatóság szemében. Jelenleg össztűz alatt vagyunk. Tanfelügyelőség, gyermekvédelem, közegészségügyi ellenőrök, tűzoltóság, megyei, városi hatóságok, jönnek teljes létszámban ellenőrizni. Összesen nyolc testülettől voltak eddig nálunk egy hónap alatt. Egyszerre 20-30 személy jön, bejelentés nélkül, felforgatnak mindent, egészen furcsa kérdéseket tesznek fel a gyermekeknek, a kollégáknak. Én megéltem két kommunista házkutatást, ugyanannyira védtelennek, kiszolgáltatottnak, megalázottnak érzem magam emberségemben, most is, mint akkor.
A birokrácai hínárja, az engedélyek, és az ellenőrök egymás mellé, alá, fölé rendezett kuszaságában szinte lehetetlen átlátni, nem hogy minden kérésnek eleget lehessen tenni.
Nem tudom, hogy kinek jó ez, de hogy nem a gyermekeknek, az biztos.

Szászvároson se különb a helyzet, tanúsítja ezt Marika, az ottani felelős vezető levele, melyet csatolok.

Mindennek ellenére, hiszek a feltámadásban, a szeretet végső győzelmében, és ebben a hitben kívánok örömteli boldog Húsvéti ünnepeket.

Szeretettel, Csaba t.


Marika csatolt levele:
Kedves Csaba t!
Újabb ellenorzés volt ma a házunkban. Ez hasonló a múlt rendszerhez. Ha már semmi kifogást nem találnak, (Megyei Gyermekvédelem, Megyei Rendorség, Polgármesteri Hivatal képviseloi negyedmagukba), akkor az az ellenvetésük, hogy miért van 4 tyúk a lábosban, miért van 50 literes fazék, és hogy Pityu miért származik Salamásról (Hargita megye). Hogy már ezerszer elmondták Csaba tv. -nek, hogy a más megyébol származó gyerekeket vigye vissza az illeto megyei hatóságokhoz. Erre elmeséltem a Tárkányi kislányok esetét, hogy ez elott 3 évvel a Székelyudvarhelyi ferences novérekhez irányítottuk a kis rászorulókat, de az óta se nézett rájuk még a kutya sem. Hát ha nem kellett senkinek, kellett nekünk.
Miért csak 3 szászvárosi munkatársunk van? Válaszoltam: Mert nehéz munka és nagyon kevesen vállalják, mert ez hivatás.
Ez az egész csak politika. A múlt héten amikor hívtam a nyílt beszélgetésre a szociális asszisztenst, nem jött el, mert azt mondta, hogy o csak oda mehet ahova a polgármester küldi. Ezek az emberek meg vannak fizetve, eloléptetést kapnak azért, hogy minket elbuktassanak. Nem lehetett könnyu dolga Jézusnak sem, amikor a farizeusok arra készültek, hogy lebuktassák. Hiszem, hogy a világot nem kell, mi megváltsuk, mert ezt megtette Jézus Krisztus. De, hogy minek kell nekik rendorséggel jönniük, mint régen a szekuritáté arany korszakában? ezt nem tudom.
Szegény Baba nénit letámadták mind a négyen, hogy mit képzel, hogy 4 tyúkból akar levest fozni 100 embernek??? A Szent Bernadett Napközi otthonunkba (zöld ház) is meglátogatták Violát, aki nagy lelkesedéssel fogadta. Bevonultak, végig kérdezték a gyerekek neveit, magyar tudásuk felol faggatták, hogy mit ettek reggelre, a tegnap mit ettek vacsorára, van e nekik "otthonuk"? Megkérdezték Violától, hogy mit keres itt ( a rendor tudott angolul), meddig marad? Meghallgattak a gyerekektol egy román verset, megkommentálták a gyerekek fekvohelyeit, majd szépen elköszöntek.
Annyi papírmunkát kérnek, hogy a gyerekekre már idonk sem marad.


Szeretettel: Marika és Ernő

Szerző: (Translated by Beáta Dukai)