A petrozsényi házat a ferences nővérek építették 1894-ben 124 évvel ezelőtt, Isten dicsőségére, a Zsil-völgyi magyar gyermekek, fiatalok oktatása, nevelése céljából. Az épületben kápolna is állt, hirdette az Egyház s e vidéken élő emberek szeretetét a jó Isten és a gyermekek iránt. Sajnos 1948-ban ezt az iskolát is államosították, s azokban a termekben melyeket Isten iránti szeretetből építettek, Istent gyalázó, ateista órákat tartottak a gyermekeknek, fiataloknak, a kápolnában kommunista továbbképzéseket rendeztek. Az épület nem csak erkölcsileg, hanem fizikai mivoltában is tönkrement. Az ateista kommunizmus éveiben lelakták, tönkretették, és mikor lakhatatlanná vált, ablakait, ajtóit betörve, magára hagyták.

Példaképünk Jézus Szentséges Szíve, húsvét hajnalán feltámadt, újra szeret, tovább él! Ez a Szív nem kér számon, nem vádol, nem liheg bosszú után, hanem ott folytatja hol abbahagyta, szeret, jóságosan szolgál. Ezt a halott épületet mely meghalt, feltámadt és újra él, Jézus Szentséges Szívéről neveztük el! 2005. szeptember 19-től bajba került gyermekek imádkoznak, tanulnak, kacagnak a szépen felújított falak között. Az elmúlt években jó néhány generáció kirepült, jelenleg is az épületben működik a nagy iskola magyar tagozata, és az emeleteken, közel száz gyerek kap az alapítványunktól gyermekvédelmi szakellátást.

Örömmel írhatom le, hogy az épület dísztermét, kápolnáját sikerült az elmúlt hónapokban felújítani! Dr. Jakubinyi György Gyulafehérvári Egyházmegye érseke elvállalta hogy április 7-kén e felújított dísztermet, kápolnát felszenteli. Az ünnepséget az irgalmasság vasárnapja előtti szombaton, 11.00 órától tartjuk. 

Jézus Szentséges Szíve a mi példaképünk. Megváltó Jézus Krisztustól nem a bosszúállás, nem a szomorkodás, a kétségbeesés, a gyász lelkét kaptuk, hanem akár átdöfött szívvel is a feltámadást, a mindent újrakezdő szeretet parancsát. E szép kápolna szimbólum, példa mindannyiunk számára, lám az évszázados halálból is föl lehet támadni! Tudom, hogy nem lehet meg nem történtté tenni a múltat, de mégis számomra kimondhatatlan öröm látni, hogy 124 év után újból fölcsendülhet az imádság, a jókedvű ének édes anyanyelvünkön, e szép épületben. 

Szeretettel hívlak, gyertek osztozzatok örömünkben, a messzebbről jött vendégeket szállással fogadjuk.  

Csaba testvér és az ünnepre készülő petrozsényi ház lakói.