Szent Joachim és szent Anna emlékünnepén, szeretettel gondolunk nagyszüleinkre, felmenő rokonainkra. Csodálatos dolog, hogy a történelem megőrizte a Boldogságos Szűzanyánk, Mária szüleinek az emlékét. Szeretem magam elé képzelni, ahogy az egyiptomi hosszú vándorlás után a Szent Család hazaér Názáretbe és a kis Jézus szalad az ő nagyszülei kitárt karjai felé!

A gyermek arcú Isten átöleli a drága nagymamát, nagytatát, ők örömmel magasba emelik drága unokájukat és össze vissza puszilgatják. Vajon mit főzött, milyen süteményt készített örömében a jó nagymama, örömében mikor viszontláthatta drága unokáját? Szent Joachim kézenfogva bebarangolja kis Jézussal a drága szülőföld határait. Az áldott nap lassan nyugovóra tér, csend borul a tájra! Gondolatban lopózzunk be a nagyszülői házba, békés, nyugodt kép fogad! Az esti félhomájban a pislákoló olajmécs fényénél a Szent Család körbeüli a dúrván faragott asztalt, a három generáció egymás kezét fogva, megköszöni a mindennapit a Mindenhatónak. Gyorsan fogy az étel, ürül az agyagtál, s közben folyik a békés terefere, csodálatos, Isten és az ember bizalommal egy asztalhoz ült! Felépült a híd a két világ között, az ég a földel összeért! A názáreti Szent Család a mennyek országának nemcsak előképe, hanem első és örök hídpillére!

Az emberiség születése óta, talán a mai generáció szakadt el a nagyszüleinktől a leginkább! Az elmúlt évszázadok, évezredek gyermekei sokkal közelebb álltak a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, mint a maiak. A békés hullámverésként érkező generációkból épülő emberek világát összetartó kapocs, sajnos megrendült! A türelmetlen rohanás, világunk jelképévé váló vibrálás szétszakítja a családi kötelékeket, a gyermekek ma már nemcsak a nagyszülőktől, de a szülőktől is eltávolodnak. Nekiálltam a napokban régi dolgaim között keresgélni, valamit, bármit ami a nagyszüleimé volt, ami a nagyszülőkre emlékeztet. Néhány sárguló fényképen kívül, egy régi használaton kívüli töltőtollat találtam, amit még 1983-ban kaptam nagyapámtól, akkor amikor teológiára indultam. Forgattam a régi írószert, szerettem volna kipróbálni, de 2019-ben hol lehet tollbavaló tintát beszerezni? Furcsa volt rádöbbenni, hogy csupán ennyi, egy régi toll és testemben néhány gén amit őseimtől örököltem. Tarisznyám alján a bennem lévő érzések, vágyak, jó és rossz tulajdonságok között kezdtem kapirgálni. Ki tudná megmondani melyik érzést, búvó pakként bujkáló vágyakat  örököltem a nagyszüleimtől? Mi az ami vagyok, amit én szereztem, s mi az ami a nagyszüleim drága ajándéka, öröksége? 

Jézus nagyszüleire gondolva imádkozzunk drága felmenő őseinkért, legyünk büszkék mindarra, amit nagyszüleinktől kaptunk és éljünk úgy, hogy ők is büszkék lehessenek a tér -idő egy másik hullámtarajában kapaszkodó unokájukra. Mint egy palackpostába zárva, valamilyen módon ott élnek bennünk szüleink, nagyszüleink génjei, vágyai, álmai! Hordozzuk őket, váltsuk valóra és bizalommal adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak az életet lángjával együtt.

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Unokával hóembert készítettünk.