A Kárpát-medencében több mint ezer évvel ezelőtt megszületett egy csodálatos álom, melyet az itt élő emberek magukénak éreztek! Árpád vezér mert vérszerződést kötni az itt élő törzsekkel, nemzetekkel, népekkel! "Gyertek, fogjunk össze és együtt, közösen tegyük tündérkertté ezt a földet! Legyen e táj otthon, szülőföld, a boldog béke szigete nekünk, gyermekeinknek, unokáinknak! Fogjuk meg egymás kezét, bízzunk egymásban, meg tudjuk csinálni, mert ez a Teremtő Istenünk akarata!" Ez a csodálatos álom, melyet mertek megfogalmazni és kimondani, mint abroncs a hordó dongáit, összefogta e térségben élő embereket, s a számtalan különbözőség ellenére egy nagy családdá formált bennünket Szent István koronája alatt! 

12.00 Szentmise Marosillyén! Mind minden évben az idén is megújítjuk Istennel és Testvéreinkkel kötött szövetségünket! Össze tartozunk és nem csak mennyei Atyánk szívében akarunk egyek lenni, hanem a valóságban is mint jó testvérek egy családként szeretnénk élni!

13.00 Tánc - Torna: Legyen a mindennapi mozgás, testünk mindennapi tápláléka! Ahogy nem felejtünk el étkezni, ugyanúgy ne feledkezünk meg a mozgásról sem!

14.00 Történelem Óra: Dél- Erdélyben született, Vajdahunyadon felnőtt Hunyadi János és az ő fia, Mátyás Király egységbe fonta, közösségbe gyűjtötte Kárpátmedence népeit!! Hóvári János professzor úr órája.

17.30 Virtuális zarándoklat otthonunk egyik első gyermekénél, Varga Csabánál és az ő zenekaránál!! 

18.00 Keresztény Tanősvény: Pünkösdre készülve az összefogás, az Egység lelkét kérjük Jézussal a mennyei Atyától! "Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk..." Jn 17,21

2020 május 23.

Kedves Testvérek!

Szeretettel köszöntelek ezen a szép napon, a Szövetségkötés napján Erdélyből, Déva városából, hol 109 gyermekkel én is kényszerkaranténban vagyok a koronavírus miatt! Isten áldását kérem rátok bárhol is vagytok! A mi Urunknak a tér és az idő nem gond, az ő Szent Szívében együtt vagyunk, egyek vagyunk! Az Egység utáni vágy lobog az én szívemben is, különösen most, hogy szülőföldünknek a 100 évvel ezelőtti szétdarabolásának évfordulója közeleg! Gyerekeinknek, nektek és a Kárpát-medencében élő minden jóhiszemű magyar, román, szlovák, ukrán, szerb, horvát, szlovén, osztrák, szász, sváb, zsidó, cigány, örmény embernek írom ezt a levelet szeretettel, bizalommal! Igen, írok, mert társakat keresek, szövetségeseket, kik képesek, készek megújítani az ezer évvel ezelőtti vérszerződést, hogy egységben, Teremtőnk szeretetében, közös   otthonunkat  Isten Országává, Tündérkertté tegyük! Imádkozzunk, hogy köztünk feszülő határok ne itt vagy ott legyenek, hanem, hogy eltűnjenek örökre! 

Fogadjátok bizalommal a levelemet, 

Csaba t. 

Konok makacssággal őseim álmát álmodom!

A Kárpát-medencében több mint ezer évvel ezelőtt megszületett egy csodálatos álom, melyet az itt élő emberek magukénak éreztek! Őseink mertek vérszerződést kötni az itt élő törzsekkel, nemzetekkel, népekkel! " Fogjunk össze - mondták - és együtt, közösen tegyük tündérkertté ezt a földet! Legyen e táj otthon, szülőföld, a boldog béke szigete nekünk, gyermekeinknek, unokáinknak! Fogjuk meg egymás kezét, bízzunk egymásban, meg tudjuk csinálni, mert ez a Teremtő Istenünk akarata!" Ez a csodálatos álom, melyet mertek megfogalmazni és kimondani, mint abroncs a hordó dongáit, összefogta e térségben élő embereket, s a számtalan különbözőség ellenére egy nagy családdá formált bennünket Szent István koronája alatt! 

Sajnos ez az álom omlott össze, foszlott szét száz évvel ezelőtt! Akkor nagyon sokan úgy érezték, hogy külön - külön jobb lesz! Idegen érdekek szolgái úszítottak, és mi vakon, balgán elkezdtünk civakodni, ujjal mutogatni, egymásnak hátat fordítani és akarva, nem akarva, így a testvér a testvéren mély sebeket ejtett!  

A válás, a darabokra hullás összetört, meggyengített, de boldogabbá nem tett bennünket! E keserűséget érezve, gyermekeink szomorú szívvel, vállukon a vándortarisznyával útra kelnek, sokan még hátra sem néznek, mennek szolgálni más, békésebb országokba! Idegen erők vásárolják meg földjeinket, erdőinket, düledező, őseinktől ránk maradt épületeinket, s mi egymást szapulva menthetetlenül kiégünk, eladósodunk! Erdély földjén annyi gond van, ha egy újabb vérszerződéssel összefognánk és váll a váll mellett közösen dolgoznánk, akkor is bajos lenne e sodródó térséget újból felvirágoztatni, a kritikus fiataljaink számára szülőföldünket vonzó hazává tenni!

Gyermekeink itt az otthonainkban szüleik szétválását nem ünneplik, nem harangoznak, verset sem mondanak, csak mindenek ellenére konokon kérik az Istent, hogy merjenek már  a buta felnőttek egy asztalhoz ülni, egymás szemébe nézve a közös gondjaikat megbeszélni, és jókedvűen nagyokat nevetni! 

Ezt teszem én is, - nem mérlegelem, hogy van rá esély vagy nincs - egyszerűen térdreborulok és imádkozok azért, hogy végre megértsük, hogy nem mi vagyunk egymásnak ellenségei! Imádkozom a kiengesztelődésért, az őszinte párbeszédből fakadó áldott békéért, az összefogásért! Imádkozok, mert nem azért neveljük  fel a gyermekeinket, hogy idegen országok napszámosaiként tengessék életüket, s üresen hátrahagyott otthonaink ajtaját csapkodja a szél, hanem azért, hogy együtt e szép földön boldogok legyünk!

Eltelt egy keserves évszázad és én társakat keresek, Istennek hála, ez a csodálatos álom nagyon sokunkban még mindig bennünk él, izzik a parázs a hamu alatt! Gyertek, fogjunk össze, ne ünnepeljünk és gyászolva ne is harangozzunk, hanem csendesen, bizakodva imádkozzunk! Szeretettel kérjük Istenünket, adja meg, hogy együtt láthassuk drága szülőföldünket virágba borulni, gyarapodni, a felcseperedő fiatalokat maguk számára mosolyogva otthont építeni, kacagó, életerős gyermekeket vállalva szép családjaikban! Imádkozzunk és beszélgessünk el egymással egy jó pohár bor mellett bölcsen, előrenézve, hisz mindannyian ugyanazt szeretnénk, ugyanazokra az egyszerű dolgokra vágyunk: szeretnénk a köztünk maradó unokákkal játszani, nagyokat kirándulni, őseink imádságos dalait bizalommal, teli torokkal gyermekeinkel énekelni!  

A reménytelenséget  hirdető világban egy közös, jobb jövőben reménykedve, 

Csaba t.

• Előző
• Tovább