Kedves Nevelők!!
Az óvónővel még valahogy boldogult a jó Isten, de a nevelőnővel még több gondja lehetett, talán ezért van belőlük oly kevés e világon! Istennek hála, a Szent Ferenc Alapítványnál azért található ebből a kifutó modelből is jó néhány! Most a tanév végén nekik szeretnék tiszta szívből köszönetet mondani!
Kedves Nevelők, ti vállaltátok e kusza, elbizonytalanodott világban a családból kihullott, sebzett gyermekek, tüzes vérű, magukkal is vitázó kamaszok nevelését! Most a tanév végén ezért szeretnék a csatolt kis írással, akár egy csokor virággal, köszönetet mondani! Isten áldása legyen munkátokon, hisz ti a világ legértékesebb, legkeményebb kincsén dolgoztok nap mint nap, - az ember halhatatlan lelkén! Hogy mennyire értékesek a ránk bízott gyermekek, azt fényesen bizonyítja, hogy értük kétezer évvel ezelőtt, s ha kellene ma is, mindenkiért külön - külön is, vállalta, vállalná maga Jézus Krisztus a kereszthalált! De azt is érezhetjük, - sajnos - hogy a gonosz sem rest, nap mind nap mindent megtenne ezekért a gyermekekért, csakhogy elrabolhassa tőlünk őket! Most a vakáció kezdetén lehet, hogy mindenki hátradőlhet és pihenhet, de nekünk, kik felelősséget vállaltunk a gyermekeinkért, talán most még inkább éber szeretettel kell vigyáznunk, hogy közülük egy se el ne vesszen!
Nyári programok?! Menyhárd Ernővel nagy szeretettel hívjuk a nevelőket, kollégákat, - legalább a dél Erdélyben szolgálókat - egy kis cseresznye mustrára, Szászvárosra, június 15. hétfő ebéd után 15.00 órától. Mindenki otthon ebédel, majd a nagy kertben elbeszélgetnénk, egy tálból cseresznyéznénk, majd 18.00 órától együtt imádkoznánk, a szentmise áldozatban együtt kérnénk a gyermekeinkre Isten áldását!
Őszinte tisztelettel köszöntöm a drága nevelőinket, jó munkát kívánva nekik az előttünk álló nyári vakációban is!
Szeretettel,
Csaba t.
Hogyan teremtette a Jóisten az óvónőt?
Amikor a Jóisten az óvónőn már hatodik napja túlórázott. Ekkor megjelent egy angyal és azt mondta:
- Uram, már olyan régóta dolgozik ezen a figurán!
- Láttad a megrendelésen a speciális kívánságokat? Könnyen kezelhető legyen, de ne legyen műanyagból. Álljon 160 mozgatható részből, az idegei drótkötélből legyenek, az ölében egyszerre 10 gyerek kapjon helyet, és mégis elférjen egy óvodai kisszéken. A háta olyan széles legyen, hogy miden terhet elbírjon és az életét nagyrészt előre hajtott tartásba tudja leélni. Szavai mindent begyógyítsanak, legyen az egy dudor a homlokon, vagy lelki fájdalom, és hat pár keze kell legyen!
Az Angyal megcsóválta a fejét és azt mondta:
-"Hat pár kéz az nem fog menni!"
- A hat pár kéz az nem okoz fejtörést,- válaszolta az Úr - de a három szempár, amellyel egy óvónőnek rendelkeznie kell, az annál inkább!
-Ezek mind az alapmodellhez tartoznak? - kérdezte az angyal. A Jóisten bólintott.
- Egy pár, amellyel a csukott ajtón is átlát, miközben azt kérdezi: Mit csináltok ti ott? -pedig már rég tudja, hogy mi történt. Egy másik szempárnak a tarkóján kell lennie, hogy azt is lássa, amit nem szabadna látnia, de tudnia kell róla. természetesen két szemnek elől is kell lennie, amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyermekekre, de közben azt mondja: megértelek, és így is nagyon szeretlek!
- Óh Uram! -mondta az angyal és gyengéden megérinti a karját, - Menjen aludni majd holnap folytatja!
- Nem tehetem közel állok hozzá, hogy valami olyat alkossak, ami egy kicsit rám hasonlít! Már majdnem elértem, hogy önmagát gyógyítsa, ha beteg, hogy 30 gyereknek tudjon örömet szerezni egyetlen picurka születésnapi tortával, hogy rá tudjon venni egy hatévest az ebéd előtti kézmosásra, hogy megtudjon győzni egy három évest arról, hogy a gyurma nem ehető, hogy a lábait elsősorban járásra teremtettem és nem mások megrugdosására...
Az angyal körbejárta az óvónő modellt. - Túl lágy! - sóhajtotta.
- De jó szívós! - mondta az Úr határozottan. Te nem is hiszed, hogy egy óvónő mennyit kibír és mennyit teljesít!
- És gondolkozni tud? Kérdezte az angyal.
- Nem csak gondolkozni, hanem döntéseket hozni, és kompromisszumokat kötni is képes! - mondta az Úr, - és felejteni...
Végül az angyal előre hajolt és ujjával megérintette a modell arcát:
- Itt egy vízfolt van. - mondta. - Megmondom Önnek, hogy túl sok mindent próbál bele tenni ebbe az egy alakba!
- Ez nem vízfolt hanem könnycsepp.
- Az meg minek?
- A könnyei hullanak, ha örül, ha gyászt, fájdalmat, vagy elhatározottságot érez.
-Ön egy zseni Uram! - monda az angyal.
A Jóisten távolba révedő tekintettel csak annyit felelt: -" A könnyek? Az rajta a túlfolyó..."
(H.Wenke)
