Csodálom a gyermekeket! A tegnap felkerestük az 1000 méter fölött pompázó retyezáti  csodaszép tavat. Bekéreztünk a természetvédelmi területre a közel ötven gyerekkel, ígérve, hogy ott semmi rosszat nem teszünk! Letelepedtünk, a gyerekek pillanatok alatt elrohantak, mi felnőttek készítettünk egy kis oltárt a szentmiséhez! A liturgia elején, - melyet Ferenc pápa szándékára, a teremtett világ védelméért ajánlottunk fel - kértem az egyik fiúnkat, hogy a kezében szorongatott kis békát engedje el! Erre három 4-5 éves kislány is elindult a tó felé, és a szájmaszkukba összegyűjtött apró békákat szépen visszaengedték a tóba. Az olvasmány alatt hallottam, ahogy az egyik kislány odasúgja a másiknak: te nem is békát gyűjtöttél, nem a tóba kellett volna dobnod.... Diszkréten megkérdeztem: "Izabella, te akkor mit is gyűjtöttél?" -  "Bogajakot"- jött a négy éves lány selyp válasza!

Szóval, ha a teremtett világ védelméről akarunk beszélni, akkor van téma bőségesen! A mi aranyos, kedves lányaink pillanatok alatt képesek felforgatni egy egész békés ökológiai rendszert! Összeszedtek tücsköt, bogarat, még egy lábatlan gyíkot is, nem beszélve virágokról, ágakról, kövekről, amiket aztán hatalmas ívben bedobáltak a tóba.... 

A gyerekeknek elmondtam, hogy aki önmagát szereti, az egy önző ember, az letépi a virágot, elragadja a kis békát az anyukája mellől, és letapossa a neki semmit nem ártó gombát! Aki a természetet szereti, az szelíden csodálja a környezetét, gyönyörködik Isten alkotásaiba, óvó szeretettel minden teremtményt a saját testvéreinek tekint és nem bántja azokat. 

Önmagunkat, egymást tudatosan a természet tiszteletére, szeretetére kell neveljük, éljünk úgy, hogy minél kisebb sebet hagyjunk magunk után a világban! Mert akarva - akaratlanul, minden lépésünkkel, tettünkkel pusztíthatunk, fájdalmat okozhatunk! Sajnos ott ahol kacagva, jókedvvel elmegyünk a szemetünket széthányva, még a lábnyomunkkal is gyilkolhatunk! 

A teremtett világ védelme, szeretete mindannyiunk feladata! Ne a sarki jég olvadása miatt veszélybe sodródó jegesmedvéket sajnáljuk, hanem önmagunkat, gyermekeinket tanítsuk meg békében együtt élni a természettel! Magyarázzuk el nekik, hogy ne ölszámra leszedett havasi virágot, letört botokat, apró állatokat vigyenek haza a kirándulásról miket aztán másnap kidobnak, hanem szép élményeket, a telefonunk fényképezőgépével megörökített, egy életre megmaradó csodás felvételeket! Járjunk e világba a csodákra tágra nyílt szemmel, óvatosan, semmit nem bántva, szinte lábujjhegyen! 

El kell mondanunk a XXI. század emberének, hogy milyen boldog az az ember, aki békében él a testvéreivel!  Sokszor nekifutottam ennek a témának szeretettel, a gyerekek nagy kerek szemekkel hallgatnak, nem értik a szavaimat, hisz ők nem akarnak rosszat, csak vidáman, kacagva játszadoznak, mint mindenki ebben a világban! Mi felnőttek sem akarunk rosszat mikor mindent lebetonozunk, felvásárolunk, hazacipelünk, hogy lassan otthonaink olyanná váljanak, mint egy szertár, vagy egy természettudományi múzeum! Azt kellene megértenünk, hogy ha mi vesszük, gyűjtjük például az egzotikus tájakról hozott állatok bőréből készült cipőt, táskát, kabátot, akkor mindig lesz aki azért a pénzért azt az állatot elejti, megnyúzza, piacra dobja! Nem kellene megvegyünk, hazavigyünk semmit, csak azért, hogy otthonunkban egy limlommal több legyen! 

Mennyi könyv van a lakásomban? Tudom, én is írok könyveket, el is adjuk, abból vásárolok kenyeret a gyermekeknek, fizetünk adót az államnak! Ez így van, de azért tegyük fel magunknak a kérdést: Vajon mennyi, talán ma is szépen zöldellő fa van otthonomban, vastag könyvek lapjaiba préselve, úgy, hogy évtizedek óta egy betűt sem olvastam belőlük?! Valóban kell az a könyv, s vele együtt a mögötte lévő, általam soha nem látott, madárfüttytől hangos erdőket elpusztító hatalmas iparág?   Gondolkozzunk el, van megoldás, hisz itt van a könyvtár, de digitálisan is ma már minden gondolat bármikor elérhető! A természetvédelemről írt könyvek, tanulmányok, konferenciák hány erdő, s a benne élő számtalan élet halálát okozták? 

Október 4. Szent Ferenc, a természetvédelem védőszentjének az ünnepe! Nézzük hosszan könyörtelenül a saját szokásainkat, rég berögzült viselkedésünket, és kezdjük kiírtani magunkból mindazt, ami másnak fölöslegesen fájdalmat okoz! Ne egy pusztító átok legyek e világban, hanem Isten kimondott jó szava, igéje, simogató, életet adó áldása! Kezdjük el magunkat nevelni, szelíden öntudatra ébredve, e gyönyörű teremtett világ iránti kisebb testvéri tisztelettel, sebeket gyógyító szeretettel! 

A teremtett világ lakói iránti szeretettel, 

Csaba t.