"Az emberiség eddigi története, - mondja Lev Tolsztoj - ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak."

Jézus akarata, hogy legyünk egyek, egy akol és egy pásztor, ezzel szemben megy az individualizmus! Sokaknál csak az én a fontos, az én házam, az én igazam, az én érdemem és érdekem... 

A gonosz lélek hangját hallom itt is, ott is: Nem szolgálok, nem akarok csapatban, testvéremmel együtt gondolkodni, dolgozni, lakni, élni! Ezért van annyi válás, ezért kell mindenkinek külön öröklakás, külön fürdőszoba, külön TV, külön autó, külön politikai párt. Mennyi pocsékolás!? Életek mennek rá falak építésére, aztán amikor meghalsz, csak skatulyák maradnak utánad! 

Advent igazán jó alkalom, hogy visszavágjuk az individualizmus megannyi vadhajtását, felszabadítjuk testünket, lelkünket a kölcsönös szeretetre, kitépjük magunkat az önző érdekek fojtogató hálójából. Vegyük számba, hogy valóban mire is van szükségünk a mindennapi életünkbe, és a többit, mint reggeli borotválkozáskor a sörtét engedjük el a lefolyón. Tervezzük újra életünket e karanténba zárt világban. 

Szeretettel, 

Csaba t.