A mai Evangéliumi rész olvasva a városokra, a templomokra gondolok szorongva: 

"Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Lk 21,5

Uram, a kórház csendjében békéért imádkozom. Tudom, hogy te aki Szent Fiadat feláldoztad értünk, soha nem fogsz elítélni bennünket, de azt is tudom, hogy az emberi butaság, kapzsi önzőség, a bűn nem kegyelmez senkinek. Igen, mi nem a te isteni igazságosságod miatt szenvedünk, hanem azért mert letértünk a szeretet, a párbeszéd, a kitartó, becsületes munka útjáról és ilyenkor, mint az útpályát elhagyó autó csapódunk az árokba!

Magunk erejéből nem látjuk a kiutat, de bízunk Benned, mert a bölcs atyai szív már sokszor mutatott gondoskodó jósággal továbbvezető utat gyermekeiek! Adventre készülve arra kérlek, hogy harmatozz bölcsességet, nyugalmat, kompromisszumra való készséget e megbolydult világba! Segíts bennünket papjaidat, hogy ne temessük gyászolva e világot, hanem rád hallgatva, prófétai bátorsággal utat mutassunk a sodródó testvéreinknek! Adj igaz és bölcs szavakat a tanárok, politikusok, orvosok, közírók szájába, hogy nyugalmat, a remény lángját hordozzuk nap mint nap, különösképpen a gyermekek és az idősek körében! Sajnos sokan félnek kimenni, félnek bárkivel is találkozni, és ez a folyamatos szorongás, iszony darabokra szedi az életünket!

Karácsonykor te mertél közénk jönni, nem féltél velünk egy asztalhoz ülni. Adventre készülve, ezt a bizalmat, ezt a bátorságot kérem alázattal, mindannyiunk számára Istenem! Erősíts meg bennünket a hitben, reményben és az életünknek értelmet adó szent szeretetben!

Kisebb testvéri szeretettel, 

Csaba t.