„A boldogságra vezető út köveire kellene rámutatnunk. Az az ember boldog, aki igazán, tiszta szívvel tud szeretni. Az az ember boldog, aki tiszta szívvel meg tud bocsátani. Az az ember boldog, aki tiszta szívvel és örömmel tud nagylelkű lenni, és bölcsen tud dönteni. Ha a gyerekeinknek ezt az utat megmutatnánk, talán könnyebben rájönnének arra, hogy az »igen«, amit a szeretet útján megfogadunk, akár a házasságban, akár a papságban, az a boldogságra vezető út fontos mérföldköve.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Életem nagy kérdése: Rezignált beletörődéssel elfogadjuk önmagunkat, környezetünket, a világot olyannak amilyen, amilyennek mások alakítják, vagy egy tudatos önnevelő, képző, formáló erővé válok? Saját szabadságharcomat a kezembe veszem, vagy hagyom, hogy sodródjak a mindennapokban?!