Sepsiszentgyörgyön a Szent József templomban szentmise áldozatot mutatunk be, július 1-én, csütörtökön 18.00 órától szerzetesi és papi hivatásokért a kedves Regina nővér kérésére!!
Szeretettel hívunk, gyertek imádkozzunk együtt,
Csaba t.
"Mester, követlek téged, bárhová mégy.” Mt 8.18
Az iskolák kapuit bezárták, a végzett diákok számára ott a nagy kérdés: Hogyan, merre tovább?! Dönteni kell, képességeimet kinek, minek a szolgálatába állítom? Mennyire szeretem Jézus Krisztust, gondoljak szeretettel erre a fiatalemberre, aki nagylelkűen mindent félretéve vállalkozik arra, hogy követi Krisztust! Követi és teljesíti Mestere akaratát! Joggal kérdezed, hogy erre, a XXI. század emberének is van lehetősége?!
Huszonöt évesen jelentkeztem Csíksomlyón az akkori provinciálisnál, Écsy János atyánál. Nagyjából én is azt mondtam, amit az evangéliumi fiatal, én sem tudtam, hogy mit fognak kérni tőlem, de tudatosan Istennek ajánlottam időmet, képességeimet, mindazt, amim volt! E lépés előtt én már öt évet dolgoztam autószerelőként, bányászként, de voltam 17 hónapig katona is! Tudtam, hogy mit jelent mások akaratát teljesíteni! Csíksomlyón az elöljáró azt mondta, hogy Isten akarata az, hogy tanuljak. Nagyon irtóztam a teológiától, soknak tűnt a hat év, de ha Isten ezt kérte tőlem, akkor ezen az úton indultam tovább! 1983 őszén vonatra ültem és elindultam Gyulafehérvárra, ez a lépés olyan volt, mint egy halálugrás! El kellett engedni egy biztonságos trapézt, barátok, rokonok társaságát, az ismerős feladatok földjét, és fejest ugrani Teremtő Istenem karjai közé! Nem mondom, hogy nem féltem! Akkor még ferences laikus testvér akartam lenni, olyan vidám, egyszerű trubadúrja az Istennek, mint amilyen Szent Ferenc is volt! A dolgok nem úgy alakultak ahogyan én magamban az elején gondoltam, hanem sokkal szebben! Elöljáróimban bízva megtapasztaltam, hogy mit jelent ha mások felöveznek és mások vezetnek ismeretlen utakon! Elvégeztem a tanulmányaimat, pappá szenteltek, és elindultam a kommunizmus utolsó éveiben az ismeretlen jövőbe, utólag - most már bátran mondhatom, hogy a csodák földjén! Közel negyven gyönyörű év van mögöttem, olyan év, melyek alatt mindig Jézus Krisztus akarata vezetett! Istennek legyen hála, nagyszerű elöljáróim voltak, mindig mindent őszintén meg lehetett beszélni velük, ha elbizonytalanodtam, mellettem álltak imádságos szeretettel a következő lépések meghatározásában! Biztos, hogy sokszor ügyetlen voltam és elestem, de Jézus Krisztus akarata számomra mindig olyan volt, mint a kis ólomlábú bábu alján a súly, mely őt mindig talpra állítja!
