Király Zoltán 1992-ben ismertem meg. Őt testvérével lakott Déva mellett, a marosnémeti kolóniában! Nagyon egyszerű szegény családból származott, ezért is került be a dévai Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett otthonba a testvéreivel. 

Az évek elteltek, Zoltán külföldön dolgozik napi 10-12 órát, és a megkeresett pénzéből dévától kb. 10 kilométerre, egy festői völgyben vásárolt öt hektár földet, épített egy szép házat, s most ott él a családja! Ő két hónapból csak két hetet tölt itthon. Feleségét, ki szintén a mi lányunk és a két gyermekét szereti, megbecsüli! A 19 éves nagy fiának a családjában most jön az első baba! Így leszek én is öt hónap múlva dédnagytata!  

Nagyra nőtt szorgalmas fiam, büszkén mutatta az otthonát, az útvart, a gyönyörű virágos és veteményes kertet, az állatokat! Két traktort is beszerzett, van amivel szépen megművelje a földeket! Beszélt a terveiről, megmutatta, hogy hova tervezi a halastavat. Jó volt hallani, hogy meghívta a testvéreit, hogy jöjjenek és ők is építsenek házat, hisz az öt hektárból jut mind a hat családnak!

Az évek elteltek, a marosnémeti Koloniából több mint 50 gyereket fogadtunk be. Istennek legyen hála mind megvannak, egyikük sem züllött el, nem lett hajléktalan, vagy drogos a nagyvilágban, hanem saját magukról és családjaikról szépen gondoskodnak. Büszke vagyok rájuk, örvendek, hogy azokban a nehéz kilencvenes évek elején ebbe a roma coloniába is bementünk bizalommal. 

Merjünk jók lenni, jót tenni, mert lám az eső mi a földre hull, nem tér oda vissza míg meg nem hozza a maga gyümölcsét!

Dédnagyapai örömökre készülve,

Csaba t  

u.i. Készül egy kis film Király Zoliról, kicsit nosztalgiáztunk az elmúlt évekről, ha elkészül megosztom.