"Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így magasztalták Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk.” „Isten meglátogatta népét.” Ennek híre elterjedt egész Júdeában és mindenfelé a környéken."
Lk 7,11
Jézus csodáit sokan próbálják megmagyarázni pszichológiai, természeti erőkkel, különféle emberi ügyeskedésekkel érthetővé tenni. Aki nem hisz a csodába az csűri - csavarja, magyarázza a naimi ifjú feltámasztásának a történetét is, én egyszerűen térdre borulok és Jézus kortársaival ujjongva mondom: "Isten meglátogatta népét."
Hiszek a csodákban! Hiszem, hogy a világmindenség Ura, az Isten képes is, akar is - amikor szent fölsége jónak látja - lehajolni az ő gyermekeihez, hogy ajándékaival elhalmozza, atyai szeretettel magához ölelje őket! Isten köztünk és bennünk él, jósága és irgalma végtelen, az ő csodája, hogy élünk a földön! Csoda már az is, hogy én e sorokat a reggeli csendességben írom, és te kis telefonod fölé görnyedve elolvasod! Értjük egymást, párbeszédet folytatunk, különféle földrészeken élve lenyomunk néhány karaktert, parányi hullámok útra kelnek, pillanatok alatt célba is érnek, hozzák - viszik a hírt, vigasztalnak, boldoggá tesznek! Kell ennél nagyobb csoda, mint maga a léted és mindaz mi körülvesz?!
Körbenézve látom a parányi atomok szintjén, a gyönyörű virágszirmokban, de a csillagok, bolygók alkotta megszámlálhatatlan galaxisban is, mindenütt amerre csak nézek a törvényekre épülő gyönyörű rendet, a teremtő Istenem áldott keze nyomát! A bennünket szerető, gondunkat viselő Istenem csodáit látom és hálatelt szívvel térdre borulva, mindenért amíg csak élek hálát adok!
Szobámba lépve hosszú útjaim végén, egyből látom, hogy valaki rendet rakott, takarított és engem eltölt a hála és szívemből felfakad az örömteli köszönöm! Okoskodva nem magyarázatokat keresek, hanem hálás szívvel megkeresem azt ki rendet rakott a szobámban és megköszönöm jóságát, munkáját!
A nap folyamán keress fel te is egy templomot, de akár a szobád csendjébe borulj térdre és hálás szívvel mondj mindenért köszönetet! Köszönjem meg, hogy Isten ma reggel is feltámasztott az ágyamból, hogy útra kelve, testvéreimmel találkozva szerethetek és szeretetből Teremtő Istenem társa lehetek e világ szebbé, jobbá, szentebbé tételében.
Imádkozzunk Szent Ferenccel:
Én Uram én Istenem, Istenem és mindenem!
Tisztelettel,
Csaba t.
Kép: legnagyobb csoda a néhány sejtból kibontakozó élet, a gyermek, mely rácsodálkozik a világra és elindul, hogy felfedezze azt.