„Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.”
Lk 9, 43
Veszélyes ez a föld! Sokan vagyunk, sokfélék, és bár egyetlen parancsot adott az Isten, a szeretet parancsát, mi mégis sokszor a párbeszéd helyett a parttalan torzsalkodást, ítélkezést, a háborút válasszuk. Így volt ez kétezer évvel ezelőtt is, és így van ez ma is! Milyen jó lenne változtatni ezen!
Milyen más lett volna a világ, ha virágvasárnap délután a főpap behívta volna Jézust egy beszélgetésre, és így szólt volna hozzá: Fiú, nem mindent értek abból amit te mondasz, de szívesen meghallgatlak, melléd állok. Beszéljük meg te, hogy is képzeled ezt a nagy világmissziót, szerinted, hogy lehetne jobbá tenni a világot? Gyere el a főtanács következő gyűlésére, győzz meg, és mi az apostolokkal összefogunk, bizalommal adunk neked még három évet, lássuk együtt, közösen mire jutunk.
Volt ennek realitása? Jézus ott az Olajfák hegyén így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” Mt 26,39 Jézus szavaiból arra következtetek, hogy neki volt egy békésebb terve is a világ megváltásával kapcsolatban.
Örömmel eljátszom azzal a gyönyörű gondolattal, hogy milyen más lenne a világ, ha a főtanács a főpappal, a zsidók vénei nem a nagypénteki forgatókönyvet válasszák, hanem a virágvasárnap gyönyörű ünnepét írták volna tovább bizalommal, összefogással! Jézus Krisztus egészen biztos, hogy nem törölte volna el az akkor fennálló rendet, hanem azt megerősítve, apostolaival közösen elindíthatták volna az evangélium hirdetését a nagyvilágban! Megspórolhattuk volna nagypénteket, de Jeruzsálem pusztulását, Mohácsot, Trianont, és a mostani Ukrán háborút is.... Milyen más lenne a világ!
Álom, illúzió, mese? Mondhat bárki bármit én nem hiszek egy utópiát kergető Istenben! Nem hiszem, hogy mi emberek eleve ne lennénk képesek a szeretet mellett dönteni! Ezért is bíztatlak, bátorítalak, ne adjuk fel Krisztus álmát, tervét! Kétezer éve nem jött össze, de miért nem próbálnánk meg mi újból, ma? Miért ne tennénk magunkévá Jézus Krisztus gyönyörű álmát, tervét, a szeretet parancsára épülő világ építését? Milyen jó lenne, ha nem csak kérnénk a Miatyánkot mondva, hogy jöjjön el a Te országod, a párbeszédre, bölcs együttgondolkodásra, szeretetre épülő ország, hanem összefogással, szorgalmasan építenénk is azt!
Kicsiben, ott ahol vagy kezdd el, építsd az Isten Országát, én is elkezdem itt ahol vagyok, mindennap csak egy embert vonjunk be a csapatba. Az előttünk álló feladat, probléma megoldható, hisz Világunkban egyedül Isten irgalma végtelen!
„Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.”