Az egyház nem foglalkozik más népek, nemzetek, kultúrák szokásaival. Senkit nem ítélnek el! De a mi évezredes hagyományunk szerint november első nyolc napján a temetőket látogatjuk, halottainkért imádkozunk, az elmúlásra gondolunk. 

Két dolog biztos, mindannyiunknak vannak halottaink akiket gyászolunk és mindannyian előbb-utóbb meg fogunk halni. Ezért egy keresztény ember a halállal, az elmúlással, a gonosz lélekkel nem viccel és nem is játszik. Különösen nem november első hetében! Ezért tisztelettel, szeretettel kérlek, hogy most ezekben a napokban zenés mulatságot, álarcos bált ne szervezzünk a gyermekeinknek. Volt szüreti bál, lehet álarcos farsangi bál, kell a születés - a névnapokat ünnepelni,  sok lehetőség van az örömre, de határozott kérésem, hogy a mi gyermekeink halottak napját ne bulival töltsék. 

Gondoljunk drága halottainkra, arra a sok százezer fiatal katonára, akik a harctéren küzdenek és meghalnak most ezekben az órákban is. Rengeteg az áldozat, a halott a világunkban! Gondolhatunk arra a kislányra is, aki vacsora közben félrenyelt egy falatot és most kómában fekszik és az orvosok küzdenek az életéért és az édesapa elcsukló hangon imát kér! 

Csendesedjünk el és szenteljük ezt a nyolc napot az imádságos megemlékezésnek. 

Hiszünk a test feltámadásában és az örök életben, 

Csaba t.