„Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Mt 13,36-43
Meg vagyok győződve, hogy a sok bűnös kilengés után egy tisztuló, bűnbánati időszak fog köszönni az emberiségre. Miért mondom ezt? Mert nem jó rossznak lenni, bűnöket elkövetni, letérni az isteni parancsok útjáról. Nem jó az ördöggel barátkozni, az általa elvetett konkoly lehet, hogy szépen virágzik, izgalmas, de élelmet adó termése nincs, sőt a magva mérget tartalmaz, betegséget okoz. A bűn útja a szenvedés, a kiüresedés, az elmagányosodás, mely már itt a földön
fájdalommal tölt el és mely az örökkévalóságban kárhozatba torkollik.
Igazából nekünk papoknak a tisztulás, a bűnbánat útját kellene nagyon világosan, érthetően testvéreink számára megfogalmazni, felkínálni! Mindannyian bűnösök vagyunk, segítsük egymást, hogy a tékozló fiú, Mária - Magdolna útjára rátaláljunk.
A 2025-ös szentév jó alkalom lesz az újjászületésre, amire mindannyiunknak szüksége van. Ezért választotta a pápa „A remény zarándokai” mottót. Ez akkor válik lehetségessé, ha újra megtaláljuk az egyetemes testvériség értelmét.
Az aranykor nem mögöttünk, hanem előttünk van! Jézus nem kérné: "Legyetek tehát tökéletesek, mint ahogy Mennyei Atyátok tökéletes!”
Mt 5,21, ha ez számunkra lehetetlen, elérhetetlen lenne! Isten utópiát nem kerget az ő gyermekeivel. Biztos, hogy a bűnöktől csömörölve talpra fogunk állni és újra fogunk kezdeni. Bízzunk a holnapban, mert egy tiszta, emberhez méltó korszak áll előttünk.