„Az írástudók és a farizeusok Mózes székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg mindent, amit mondanak nektek, de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik.”
Mt 23,2–3
Jézus szavai mögött egy nagyon fontos megkülönböztetés áll, amely ma is komoly tanulsággal szolgál számunkra:
1. Mi volt a „Mózes széke”?
Az ókori zsinagógákban – ahogy azt a Korazinban feltárt kőből faragott bazaltszék is bizonyítja – valóban létezett egy fizikai ülőhely, amelyet „Mózes székének” neveztek. Ez a szék a tanítói tekintélyt és a törvény magyarázásának jogát jelképezte. Amikor a rabbinikus tanító ebből a székből beszélt, akkor nem a saját véleményét mondta, hanem Mózes törvényét és Isten igéjét hirdette a népnek.
2. Mit kér Jézus a hallgatóságtól?
Jézus elismeri ezt a hivatalos tanítói tekintélyt. Azt mondja a népnek és a tanítványoknak, hogy tiszteljék a tisztséget, hallgassák meg és tartsák meg a tanítást, mert az Isten törvényén alapul. Nem lázadásra vagy az egyházi rend felborítására buzdít.
3. Hol van a hiba?
– A képmutatás bűne: A tragédia ott kezdődik, amikor a tanító élete és szavai elválnak egymástól. Jézus keményen rámutat a szakadékra a hirdetett elvek és a megélt valóság között: „Mondják ugyan, de nem teszik”: Hatalmas elvárásokat támasztanak másokkal szemben, de ők maguk nem akarnak áldozatot hozni. Ez a látszat vallásossága: Jézus a folytatásban leleplezi, hogy a farizeusok azért hordják a hosszú imaszíjakat, a köntösük szegélyét megnövelik, hogy az emberek lássák és tiszteljék őket.
4. Jézus így prédikált:
Mielőtt megszólalt volna, Jézus előbb együtt játszott Názáret poros utcáin a gyermekekkel, leült a bűnösökkel, megmosta a tanítványok lábát, és végül az életét adta a kereszten. A Szeretet Parancsa, a szavai csak megerősítették azt, amit a tetteivel már régen megmutatott.
5. Szent Ferenc is ezt kéri tőlünk:
Minden testvér a cselekedeteivel prédikáljon.” (1Reg 17,3) Ez a gyönyörű mondat Szent Ferenc meg nem erősített, - 1221-ben írt - regulájában található. Ha ma csak egyetlen emberre szeretettel mosolygunk rá, ha türelmesek maradunk a békétlen világban, vagy ha csendben elvégzünk egy nehéz munkát a ránk bízottakért – már prédikáltunk is. Prédikáltunk szavak nélkül, a legszebb ferences módon: magát Krisztus szeretetét mutatva fel a világnak.
Házi feladat: Jézus figyelmeztetése a mai napig érvényes minden tanítóra, papra, szülőre és nevelőre – mindannyiunkra, akik valamilyen módon „Mózes székében” ülünk és másokat útbaigazítunk. A szavaink csak akkor válnak hitelessé, ha felragyognak a mindennapi tetteinkbe. Ha csak mondjuk a jót, de nem éljük meg, akkor a tanítói székünk üres bazalt romhalmazzá válik az otthonunkkal együtt. Kérjük a kegyelmet, hogy az életünkkel és a tetteinkkel beszéljünk a legszebben Krisztusról!
„Az írástudók és a farizeusok Mózes székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg mindent, amit mondanak nektek, de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik.”