Miért áll olyan közel a mi szívünkhöz? Bonaventura élete a legszebb példa arra, hogy a legmagasabb szintű tudomány és a legegyszerűbb gyermeki hit megfér egymás mellett. Nem engedte, hogy a könyvek elvegyék a szív melegét. A teológia nem elmélet, hanem a szeretet lángolása és Szent Bonaventura nem csak ezt tanította, de pontosan ezt élte meg!

1. A csodás gyógyulás és a név titka (A gyermekkor)

Bonaventura 1221-ben született a közép-itáliai Bagnoregióban, eredeti neve Giovanni di Fidanza volt. Gyermekként halálos betegségbe esett. Édesanyja kétségbeesésében az akkor még élő Szent Ferenc közbenjárását és imáját kérte a kisfiúért. A gyermek csodás módon teljesen felépült. A legenda szerint, amikor Szent Ferenc meglátta a meggyógyult, életrevaló kisfiút, így kiáltott fel: „O buona ventura!” (vagyis: „Ó, micsoda jó szerencse! Micsoda jó jövő!”). Ebből a felkiáltásból kapta később szerzetesi nevét: Bonaventura.

2. A párizsi egyetem zsenije:

Fiatalemberként, 1243-ban lépett be a Kisebb Testvérek Rendjébe. Kivételes tehetsége miatt Párizsba küldték tanulni, amely akkoriban a világ szellemi központja volt. Ott tanult és késöbb ott is tanított együtt a korszak másik óriásával, a dominikánus Szent Tamással. Bár teológiai látásmódjuk különbözött Tamás inkább az észre és a logikára, Bonaventura a szívre és a szeretetre épített, mély, életre szóló barátságot ápoltak.- Amikor Aquinói Szent Tamás egyszer meglátogatta Bonaventurát a szobájában, és megkérdezte tőle, honnan meríti azt a rengeteg csodás, mély gondolatot, amellyel a könyveit írja, Bonaventura elhúzta a falon lévő függönyt. Mögötte nem könyvek voltak, hanem egy feszület. Bonaventura így szólt: „Ez az én könyvtáram. Ebből tanulok mindent.”

3. A rend generálisa: a béke embere (1257–1274)

Szent Ferenc halála után a ferences rend mély belső válságba került. A testvérek két pártra szakadtak: a szigorú, radikális szegénységet követelőkre (spirituálisok) és a gyakorlatiasabb, tanulást és kolostorokat akarókra (konventuálisok). Bonaventurát 36 évesen választották meg a rend legfőbb elöljárójának (generálisának). Bölcsességével, végtelen türelmével és szeretetével sikerült kibékítenie a szemben álló feleket. Megírta a rend alkotmányát, és elkészítette Szent Ferenc hivatalos életrajzát (Legenda Maior), amely visszaadta a rend egységét. Ezért nevezik őt a ferences rend második alapítójának.

4. A bíborosi kalap és a lyoni zsinat (A végjáték)

Bár minden vágya a csendes kolostori élet és az imádság volt, az Egyház nem hagyta őt rejtve. X. Gergely pápa 1273-ban bíborossá nevezte ki (ekkor történt a híres konyhai mosogatós eset a somfára akasztott kalappal).- A pápa rábízta a rendkívül fontos II. Lyoni Egyetemes Zsinat (1274) előkészítését és vezetését. Bonaventura fő célja a keleti (ortodox) és a nyugati (katolikus) egyház újraegyesítése volt. A zsinat ideje alatt, emberfeletti munkája közepette, hirtelen megbetegedett. 1274. július 15-én halt meg Lyonban. Halálakor az egész zsinat gyászolt; a feljegyzések szerint még a görög küldöttek is sírtak, mert Bonaventurát mindenki szerette a végtelen jóságáért, szelídségéért és közvetlenségéért.

Miért áll olyan közel a mi szívünkhöz? Bonaventura élete a legszebb példa arra, hogy a legmagasabb szintű tudomány és a legegyszerűbb gyermeki hit megfér egymás mellett. Nem engedte, hogy a könyvek elvegyék a szív melegét. A teológia nem elmélet, hanem a szeretet lángolása és Szent Bonaventura nem csak ezt tanította, de pontosan ezt élte meg!

Szeretettel, 

Csaba t.