Marián édesanyja Vajdahunyadon egy nagyon elhagyatott negyedben nagy szegénységben élt! Férje hosszú betegség után, rákos daganatok miatt meghalt! A Szatmár vidékéről a vasművekhez költözött család, a kohók bezárása után megélhetés nélkül maradt! A családnak sok-sok gyereke volt (8-10), néhány gyereket mi is befogadtunk a dévai otthonba.

A halkszavú,  145 centiméteres asszonyka, rendszeresen látogatta a gyerekeit. Egy szép napon, újból bejött a gyerekekhez. Döbbenten láttam, hogy annak az alacsony, sovány asszonynak mekkora hasa van, egészen hihetetlenek tűnt az alakja a könnyű nyári ruhában. Félve megkérdeztem, hogy mikor kellene szülnie? Szomorúan rám nézett és azt mondta, hogy nemsokára! Édesanyám keresett a jövendő babának ruhácskákat, én meg elővettem az autót, hogy haza vigyem, hogy nagy hassal ne kelljen neki a buszon lökdösődjön. A mikrobusz hátsó ülésén foglalt helyet, én vezettem, csak ketten ültünk az autóban! Déva és Vajdahunyad közt 18 kilométer van, de a nagy forgalomban lassan haladtunk! Egyszer hátranéztem, és a tükörben láttam, hogy nagyon furcsán áll az asszony az autóban. Kértem, hogy foglaljon helyet, nehogy felboruljon a kanyarok miatt. Könnyes szemmel rám nézett és csak annyit mondott, hogy nem szeretne a babára ülni. Hű - ha, maga - kérdem ijedten -  csak nem szül? De igen, jött a rövid, egyértelmű válasz...   

Mit is mondjak!! A filmeken ez olyan egyszerű! Mindenki tudja és teszi a dolgát, na hát akkor én ott egyáltalán nem tudtam a dolgom, valahogy a teológián erre nem képeztek ki! Én csak egyetlen dolgot tudtam tenni, a visszapillantó tükröt hamar az ég felé csavartam, az elakadásjelző lámpákat felkapcsoltam és ezerrel elindultam a kórház felé! Nem tudom, hogy a mentősök, hogy vezetnek, de akkor és ott én minden szabályt félretéve, dudálva vágtam keresztül a piroson, mentem mind az őrült, egyenesen a szülészetre. A kapus néhány emberrel próbálta utamat állni, de én senkivel nem egyeztettem, dudálva egyenesen a sürgősségi beteg bejáróhoz hajtottam, beszaladtam az ügyeletes orvoshoz és mondom, nézze egy asszony szül az autómban!! A filmeken ez is olyan olajozottan megy, itt a hölgy felnézett az irataiból és a világ legtermészetesebb hangján csak annyit kérdezett: A neve? Hogy őszinte legyek, ott, akkor még az én nevem sem jutott eszembe, nemhogy a szegény asszony neve!! Elkezdtem valamit kiabálni, majd mikor láttam, hogy a fehér köpenyesek elindulnak a kijárat felé, végkimerülten én is elmentem a WC-re... Most szégyellem magamat, de úgy éreztem, hogy képtelen vagyok segíteni! Képtelen voltam megnézni, hogy a nagy, bő szoknya alatt mi van!! Így lett részben papos születése a kis Mariánnak, egy zöld VW mikrobuszban! Persze az anyakönyvbe már csak nagyvonalúan annyit írtak be, hogy Vajdahunyad, és jól is van ez így!! 

Marian nyolc évvel ezelőtt beköltözött a dévai otthonba, most a télen a hosszú évek után először vitte haza a Családja Szatmárra, ahova közben elköltözött a sokgyerekes nagy család!!

A vakáció végén, szó nélkül visszajött két nagyobb testvérével Dévára, megölelt, megkérdeztem, hogy hogy telt, nem mondott semmit és egy hosszú hallgatás után a következő levelet írta, melyet szeretettel megosztok.

Csaba t.

...Nekem a gyermekkorom olyan volt mintha bemennék egy játékparkba és egyéb dolgom nem volt ,csak az, hogy jól érezzem magam. Olyan volt, mint egy álom. Megvolt mindenem amire szükségem volt...szép ruha, finom ételek, édesség és sok játék .

A kamaszkor ébredés!

Elgondolkozom, hogy akinek megadatott ez a lehetőség és nem ragadja meg, az tiszta hülye.

Nagyon rossz nézni, hogy vannak akik nem érdemlik meg, hogy itt legyenek, és máshol élnek olyan gyerekek akik alig várják, hogy valaki felvegye őket a porból …. csak ott ülnek a semmibe.

Én is elgondolkoztam.........kisebb koromban nem akartam tanulni, nem akartam itt lenni.......

De most azt kérdezem, kinek is tanulok én?? Magamnak vagy a nevelőnek? Mert anyukám csak VIII osztályt végzett és a nevét sem tudja aláírni.

A jó Istennek, Csaba testvérnek és a nevelőmnek köszönhetem, hogy tudok írni, olvasni és minden más, szép dolgot megtehetek. Köszönöm szépen! …

Mezei Marian (13 éves vagyok)...