Lisszabonban elzarándokoltunk arra a helyre, ahol Szent Antalt Megkeresztelték, majd az ő születése helyén álló templomban is elmentünk!! Nagy szentünk közbenjárását kérjük a világunkban zajló háborús konfliktus békés megoldásáért!!
Jó volt látni, hogy Szent Antal itt Portugáliában is él, vonza a fiatalokat, felnőtteket!! Zajlik itt ezerrel az élet, úgy latinosan, tarkán. Szent Antalokra van ma szükség! Istentől kérünk Szent Antal lelkiséggel közénk jövő, bölcs, határozott, béketűrő férfiakat, nőket, akik jóra szépre tanítanak bennünket,
Ha Isten segít, Fatimába megyünk, ahol 1917. május 13-án egy Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen a Szűzanya szólt a három pásztor gyermekhez! Szeretnénk ott a Szűzanya által választott "béke völgyében" imádkozni az áldott békéért!! Visszük a tarisznyánkba a sok - sok kérést, és azokat a szláv testvéreinkért mondott imákkal együtt, Mária gondjaira bízzuk! Hisszük és valljuk, hogy ő ma is, a mi gondjainkat, akárcsak kétezer évvel ezelőtt Kánában a fiatal pár gondjait, Szent Fia elé tárja!
Kárpát-medence tele van történészekkel. Messzemenően egyetértek azzal a véleménnyel, hogy az elmúlt évtizedek, évszázadok eseményeit kutatni, tanulmányozni kell, mert a történelem a mi tanító mesterünk. Ugyanakkor hiszem és vallom, hogy jövőkép, vízió nélkül akár az egyén, akár egy közösség, egy nép élete is csak egy sodródás, céltalan kapkodás. Éppen ezért kicsinységem tudatában megpróbálok előre nézni, és megfogalmazni egy víziót, szeretett szülőföldem, Kárpát-medence jövőjével kapcsolatban.
Aki az Istent tiszteli, szereti, az a rábízott templomot gondozza, aktív élettel megszenteli, folyamatos mozgással, sporttal karbantartja! Tegyünk meg mindent, hogy testünk temploma ne tohonya, elhízott, széteső zsírfolt legyen, hanem erős, egészséges, szikár katedrálisként szilárdan álljon, hosszú éveken keresztül létével hirdesse Teremtőnk nagyságát, erejét, hatalmát! Atomjainkban a részecskék közel fénysebességgel mozognak, az élet maga a mozgás! A kibontakozás, a növekedés záloga a tanulás, az edzés, a folyamatos szellemi, lelki, fizikai erőfeszítés, mely a mindennapi életünk része kell, hogy legyen!
Egyszer, amikor a templomban imádkoztam, a lelkemben határozottan éreztem, hogy Jézus megkérdezi tőlem: 'Hiszel, vagy nem hiszel Bennem?' Éreztem, hogy erre a kérdésre 'igen'-nel vagy 'nem'-mel kell válaszolnom. Tudatosan kimondtam: 'Igen, Uram, hiszek. Hiszem, hogy létezel.' Pergő gyorsasággal következtek a további kérdések: 'Hiszel abban, hogy én, aki a nyelvedet adtam, tudok szólni hozzád?' Kimondtam: 'Hiszem, hogy tudsz szólni hozzám.' És ismét kérdezett: 'Hiszed, hogy meg tudom hallani azt, amit kérsz Tőlem?' Jó volt kimondani, hogy: 'Hiszem, hogy meghallod a szavamat.' Végül azt kérte tőlem, hogy beszélgessünk.