Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!
Csodálom a dolgát végző, majd megpihenő Istent!! Megvan mindennek az ideje a nap alatt, a munkának is, de a pihenésnek is! A bölcs ember tud dolgozni, de tud megállni, örömmel visszanézni, gyönyörködni az elvégzett munkájában!! Imádkozzunk, hogy a jó Isten adja meg nekünk ezt a bölcsessége, hogy feladatainkat szépen rendre jó végre vihessük!!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!