Ahogy a hideg vízből kiszállva, úszástól fáradt izmokkal elheverünk a testünket cirogató nap fényében fürüdve, valahogy úgy kellene nap mint nap átadjuk magunkat Isten dédelgető, gyógyító, erőt adó, áldott szeretetének! Álljunk meg és döbbenjünk rá arra, hogy mekkora megtiszteltetés ért bennünket: Jézus szavai szerint meg vagyunk hiva a Szentháromság életadó közösségébe, egy asztalhoz ülhetünk Teremtőnkkel, és nem mind jöttment idegenek, hanem mind szeretett családtagok! Ízlelgessük Megváltónk gyönyörű vallomását "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket." Olvadjon el a szívünk az örömtől e hatalmas megtiszteltetés láttán: engem, a marék porból született embert, nem csak név szerint ismer az Isten, hanem azzal a végtelen szeretettel mely a Szentháromságon belül lobog átölel, és meghív a vele való személyes közösségbe, csak azért, hogy az "én örömöm a ti örömötök legyen és örömötök ezzel teljes legyen"!