Világunk érzelmileg kezdett elsivatagosodni, egyre ritkább a tiszta érzelem, és ha netalán fel is lobban a szívünkben akkor azt próbáljuk elhallgattatni, elfojtani, és ha ez nem is sikerül, akkor is megpróbáljuk jól leplezni, nem kimutatni!
Jó látni, hogy a mi mennyei Atyánk nem egy hideg erő, nem egy logikus rendező törvény, hanem egy érző, szerető, s szeretetét kimutatni tudó jóságos Teremtő! Jézus is gyakran egész éjszakákat tölt a mennyei Atya imádásában, és jó látni, hogy ez a rajongó szeretet kölcsönös. Minket nem egy nagy mennyei kalákába hív a Szentháromság, hanem egy szeretetközösségbe, nem a munkánkra van a legnagyobb szükség, hanem arra, hogy szabadon, belső döntésünktől vezetve mi is tudatosan részesei legyünk ennek a Szentháromságos szeretetközösségnek, hogy boldogan elmerüljünk e végtelen lángoló óceánban!
Mennyi szeretet van Uram Istenem iránt a szívemben, ki tudom mutatni, meg merem fogalmazni Jézus Krisztus iránti hálámat, ragaszkodásomat, szeretetemet?
Próbáljam ma én is a mennyei Atyám lelkületével kifejezni Megváltom iránti hálás ragaszkodásomat, élő szerelmemet!
Isten iránti szeretetben,
Csaba t.
Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: "Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül.