2019. szeptember 13. – Péntek

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Pedagogia_69916331_3063220177052977_8403900819467927552_o.jpgHogy néz ki az én lelkem temploma?! Egymás lelkiismeretét gyakran megvizsgáljuk, észrevesszük ha a társunk téved, hibázik vagy bűnt követ el! Igen, másokat mindig a tettei alapján ítélünk meg, magunkat meg a szándékaink alapján! A szándéka az embereknek jó, legalábbis mindig meg tudjuk magyarázni, hogy miért volt jó az elgondolásunk, aztán ha nem sikerül, akkor magunkat hamar fel is tudjuk menteni a tetteink következményei alól.... na de mások szándékát nem látjuk, ott csak a végeredményt ismerhetjük meg, így valóban könnyebb ítélkezni, mások felett pálcát törni! 
A gyerek nem törte el a csillárt, igaz, hogy bent a szobában labdázott, de neki eszébe se jutott összetörni a csillárt! Az igaz, hogy a labda eltalálta, de még akkor is ép volt a csillár minden burája amikor esett lefelé, a földdel való ütközés törte össze azt a két burát a háromból.... Sok ilyen gyerek magyarázkodást hallottam, de az a baj, hogy mi felnőttek is szavaink, tetteink következményeire nem gondolva beszélünk, kezdünk bele ilyen - olyan tevékenységbe és aztán szomorúan látjuk a munkánk következményeit! 
Van megoldás, Jézus szavára nap mind nap vizsgáljam felül saját lelkiismeretemet és ahogyan a jó kertész megnyesi a rózsabokrot vagy a szőlőtőkét, én is álljak neki terveimnek, elképzeléseimnek és ne sajnáljam a metszőollót, tegyek rendet a saját portámon! Ebben a tevékenységben nem hagy Isten magamra, hisz egy nagyon érzékeny GPS-t helyezett el szívünkbe, mely mindig megmutatja a jóra, szépre vezető útat! Bízzak a saját lelkiismeretembe és hallgassak Isten iránymutató bölcs szavára és boldog leszek!  
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: A Szent Adorján táborban egy kislány rajzolta a fegyházban lévő édesapjának..
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”  
Lk 6,39-42