Húsvéti körlevél

Kérem Tisztelendő Testvéreimet, hogy a mellékelt körlevelet minden húsvéti szentmisén a hirdetések előtt olvassák fel.  

Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! 

 Isten Szolgája, II. János Pál pápa fellendítette a zarándoklatok ősi keresztény gyakorlatát. Valamikor olyan életveszélyes volt a szentföldi zarándoklat és olyan hosszan tartott, hogy a zarándokok végrendelkeztek, mielőtt útra indultak. A közlekedés fejlődése megkönnyítette korunk embere számára a szent helyek látogatását. Sokan el is látogatnak oda, de ez mégsem adatik meg mindenkinek. Lélekben azonban mindannyian elzarándokolhatunk, akár most is, amikor keresztény hitünk legnagyobb ünnepét üljük. Keressünk fel három szent helyet Jeruzsálemben, a Szent Városban.  
1. A három jeruzsálemi szenthely között időrendben az első az Utolsó Vacsora terme. Az evangélista szerint felső terem volt. Ezt a házigazda az Úr Jézus és tanítványai rendelkezésére bocsátotta, hogy ott tartsák meg az ószövetségi húsvétot. Az Úr Jézus szertartás közben alapította meg az Oltáriszentséget és az Egyházi Rendet, amikor átváltoztatta a kenyeret Szent Testévé és a bort Szent Vérévé, valamint Apostolainak elrendelte: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). Gyakorlatilag ez volt az első szentmise, mert az Úr Jézus az Utolsó Vacsorán elővételezte másnapi keresztáldozatát. Minden szentmise az egyszer és mindenkorra bemutatott keresztáldozat megjelenítése (tehát nem megismétlése). Az Utolsó Vacsorán összekötötte a két szentséget, az Oltáriszentséget és az Egyházi Rendet: ennek értelmében érvényes szentmise csak ott van, ahol érvényes papság van.
Abban a felső teremben a ferencesek kiűzése óta 1551-től nem lehet szentmisét bemutatni, mert muzulmán kézen van. Csak II. János Pál pápának engedték meg 2000-ben egy alkalommal, hogy behelyezett tábori oltáron kíséretével bemutathassa a szentmiseáldozatot azon a helyen, ahol az Úr Jézus azt alapította. Ebből arra következtethetünk, hogy az Úr Jézus számára nem a tér és idő koordinátái voltak fontosak, hanem az örök kegyelemáramlás, amely nincs térhez és időhöz kötve. Kereszténységünket minden időben és minden körülmény között megélhetjük, Isten kegyelmével. Templomainkban, a szentmiseáldozatban, az Oltáriszentségben – mint maradandó szentségben – éppen olyan valóságosan jelen van az Úr Jézus, mint az Utolsó Vacsora felső termében, az átváltoztatott kenyérben és borban is jelen volt.  
2. A második szenthely a Golgota dombja (arámul, Kálvária latinul), ahol a kereszt állott. Az Úr Jézus megváltó halála keresztutunk XII. állomása. A Golgota beleépült a hatalmas Szent Sír Bazilikába. A Golgota tetején lapos padló van, rajta a keresztút három állomása. A XI. állomás – Krisztust keresztre szegezik – és a XIII. állomás – Krisztust leveszik a keresztről és a Szűz Anya ölébe helyezik –, a ferencesek révén a római katolikus Egyház őrizetében van. A XII. állomás – Krisztus meghal a kereszten –, ahol a kereszt állott, a görög ortodox egyházé. Katolikus szentmisét csak a kereszt helye mellett két méterre, a XIII. állomás kisoltárán lehet bemutatni.
A Golgota óta Krisztus elválaszthatatlan a kereszttől. „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem” (Mt 16,24). Aki menekül a kereszttől, Krisztustól menekül. Aki átöleli a keresztet, Krisztust is átöleli, mert Krisztus a kereszten függ. Kereszthordozás nélkül nincs kereszténység. Ne félj, Testvér, a kereszttől: Krisztus a Te keresztedet is fölvitte a Golgotára. Ha vele hordod az élet keresztjét, már nem is kereszt az, hanem részesedés Krisztus világmegváltó művéből, amely a világ végéig tart Egyházában (vö. Kol 1,14). Szent Ágoston szerint „ahol szeretet van, ott nincs szenvedés. Ha mégis van szenvedés, akkor a szenvedést is szeretik.” Az Ószövetség nem tudta megmagyarázni az ártatlanok szenvedését. A béketűrő Jób csak egy választ kap: teremtmény Istent nem vonhatja felelősségre az ártatlanok szenvedéséért. Krisztus adott választ a szenvedésre: nem vette el, hanem megmutatta, hogyan kell szenvedni. Vedd hát keresztedet, és hordozd abban a boldog reményben, hogy Krisztussal együtt hordozod, és akkor „az ő igája édes és az ő terhe könnyű” (Mt 11,30) lesz számodra is.  
3. A harmadik szenthely szintén a Szent Sír bazilikában van: maga a Szent Sír. Arimateai Szent József a maga számára készítette, és még senki sem feküdt benne. A gazdag emberek sziklába vájt sírja ugyanis csak porlasztó volt. Egy idő után az elporladt maradványokat csonttartóba, majd azzal együtt a sírbarlang falába tették, mint ma az urnát. A sziklasírba helyezték a következő halottat. Sok üres sír van a világon, mert mindig is voltak sírrablók. De csak két sír üres azért, mert a benne eltemetett személy feltámadt, illetve mennybe vétetett. Mindkét sír Jeruzsálemben van: az Úr Jézus sírja és a Boldogságos Szűz Mária sírja a Kedron völgyében. Ma a Szent Sír a görög ortodox egyház őrizetében van, de éjféltől hajnali 4 óráig az apostoli örmény Egyház használhatja, majd hajnali 4-től reggel 7-ig a római katolikus Egyház (vagyis a ferences atyák) gondozásában van. Ekkor lehet katolikus szentmisét is bemutatni az Úr Jézus üres sírjánál. A Szent Sír tulajdonképpen a katolikus keresztút utolsó – XIV. – állomása.
Keresztúti ájtatosságot bármikor lehet végezni. A nagyböjti szent idő ennek különleges ideje, mely Krisztus halálával és sírbatételével zárul. De tudjuk azt, hogy minden nagypéntekre boldog húsvéthajnal következik. Ha ez nem így lenne, akkor Szent Pál szerint „a legszánalomraméltóbbak” (1 Kor 15,19) a keresztények lennének. A földön ugyanis vállalják a küzdelmes keresztény életet, s odaát nem várná őket a megígért örök boldogság. „De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.” (1 Kor 15,20). Szent Pál felsorolja a tanúkat is. Kétezer éve az Egyház a Feltámadás tanúja. Ünnepeljetek hát örömmel, mert Húsvéti ünnepünk az örök boldogság elővételezése már itt a földön. Odaát majd Isten „letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem vesződség, mert a régi világ elmúlt.” (Jel 21,4)  
Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek!  
Gyulafehérvár, 2008. március 23-án, Urunk Feltámadásának főünnepén 

                                         † György s. k. 

                                           érsek