„A hazugság nem győzheti le tartósan az igazságot”

Angelo Amato érsek Meszlényi Zoltán vértanú püspökről

 

 

 

A Szenttéavatási Kongregáció prefektusa interjút adott a Vatikáni Rádiónak a vértanú püspök közelgő boldoggáavatása alkalmából. Meszlényi Zoltán vértanúságának oka „az ’odium fidei’, az Isten és az egyház elleni gyűlölet, a gonosz sötétsége, amely nem fogadja be a jó világosságát” – mondta Angelo Amato érsek.

Az interjúban Amato érsek a főpásztor életéről beszélt: Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született szilárd katolikus hagyományokkal rendelkező családban, Hatvanban. A papi hivatást választotta. Filozófiai és teológiai doktorátusát a római Pápai Gergely Egyetemen szerezte meg, a kánonjogot is elvégezte. 1937. október 28-án szentelték püspökké, és az esztergomi főegyházmegye segédpüspökévé nevezték ki. Képzettsége és lelkipásztori buzgósága jelentős lelkipásztori és kulturális tevékenységre serkentette. A magyar kommunista rezsim a második világháborút követően nyomban megkezdte támadását a katolikus egyház ellen. Az intolerancia olyan eszközeit használta, amelyek gyakran erőszakos és véres üldöztetésbe torkolltak. A terror és a súlyos elnyomás korszakának jellemző eseménye volt Mindszenty József bíboros érsek, magyar prímás letartóztatása – emelte ki a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa.

Angelo Amato érsek felidézte Meszlényi Zoltán segédpüspök vértanúságát: 1950-ben, a kormány akarata ellenére, az esztergomi székesegyház kanonokjai Isten Szolgáját nevezték ki új káptalani helynöknek, elismerve egyenességét és szilárd jellemét. Meszlényi püspök, bár tudatában volt a kockázatnak, készségesen elfogadta a kinevezést. Az elnyomó rezsim válasza azonban nem váratott magára. Tíz nappal később letartóztatták, és eljárás nélkül a recski büntetőtáborba internálták. Később a Budapest környéki Kistarcsa koncentrációs táborába deportálták, ahol magánzárkára ítélték. Ezzel nyolc hónapig tartó kegyetlen fogság vette kezdetét, élelem és fűtés nélkül. Mindezt súlyosbította a kényszermunka, a leírhatatlan erőszak és kínzás, amelynek nagy mesterei minden kor elnyomói – mondta Amato érsek. „Hűség vagy árulás” dilemmája kérdésében Isten Szolgája egyértelműen megvallotta az Evangéliumhoz való hűségét: a kegyetlen eseményeket Isten irgalmába és gondviselésébe vetett bizalommal élte meg; mindent szeretettel viselt el. 1951. március 4-én halt meg végkimerülésben. Az embertelen fogság szó szerint megölte. Vértanúságának oka az „odium fidei” – gyilkosainak gyűlölete Jézus, az Evangélium, az egyház iránt – volt. A gonosz misztériuma az, ami gyűlöletet szít, maga után hagyva a halál, a pusztítás, a fájdalom végtelen sorát – fogalmazott Angelo Amato.

Amint elterjedt Meszlényi püspök halálának híre, azok, akik ismerték, azonnal látták, hogy életét a vértanúság pecsétje zárta le. A kommunista rezsim minden módon megakadályozta, hogy életének üzenetét kutathassák, elmélyíthessék. Tudjuk azonban, hogy a hazugság nem győzheti le tartósan az igazságot. A rezsim bukása után, dokumentumok és tanúságtételek révén, napvilágra került az igazság – hangzott el a Szenttéavatási Kongregáció prefektusának nyilatkozatában.

A leendő boldog üzenete többek között az, hogy az egyház ma is vértanúk egyháza, olyan személyeké, akik erőteljes és bátor tanúságot tesznek az Evangéliumról. A keresztény vértanúk egyértelműen meghatározható tulajdonsággal rendelkeznek: kioltják életüket, de ők maguk soha nem ölnek; megölik őket, mert gyűlölik Jézust és Evangéliumát, amely maga az élet és az igazság, a keresztény vértanúk válasza azonban soha sem a gyűlölet, hanem a szeretet, nem bosszúállás, hanem megbocsátás, nem harag, hanem ima üldözőikért és gyilkosaikért. Meszlényi püspök ennek tanúságát hagyta ránk – mondta a Vatikáni Rádiónak adott interjújában Angelo Amato érsek.

Magyar Kurír