Međugorje ismét a figyelem középpontjába került, egyházi és világi körökben egyaránt. Schönborn szilveszteri látogatása ugyan magánjellegű volt, mégsem hagyta hidegen a közvéleményt, hiszen a bíboros a Hittani Kongregáció tagja. Međugorjei látogatása alkalmával a Večernji list című horvát napilap munkatársa beszélgetett vele.

– Eminenciás Úr, Ön szilveszter éjféli homíliájában így fogalmazott: „Azért jöttünk Međugorjéba, hogy különösen közel legyünk az Úr Édesanyjához." Szavai nagy visszhangot váltottak ki. Volna szíves megmagyarázni, mire gondolt?

– Tagadhatatlan, hogy Međugorje az elmúlt húsz évben zarándokhely lett, amint tagadhatatlanok az itteni élményeik és az is, hogy mennyire közel kerülnek a Szűzanyához. Ez az első látogatásom, de azóta látom Međugorje gyümölcseit, mióta 1991-ben püspökké szenteltek.

– Miféle gyümölcsökre gondol?

– Mondok néhány példát. Papi hivatások. Sok fiatal pap meghívása kötődik ide, akik ha nem is feltétlenül Međugorjéban, de vele összefüggésben kapták a hivatást. Azután a megtérések. Elgondolkodtató, hogy nemesektől az egyszerű kisemberekig a társadalom minden rétegéből vannak megtérők. Idefelé jövet, ahogy Bécsből Zágrábon át Splitbe repültem, egy biztonsági őr megkérdezte, hová utazom. Mikor mondtam, hogy Međugorjéba, felragyogott az arca, és elmondta, hogy ő is ott tért meg. Néhány hete egy kis vasútállomáson egy munkás beszélte el, hogy miután a felesége meghalt rákban, és ő teljesen elkeseredett, a barátai elvitték Međugorjéba, és itt kapta meg az erős, élő hitet. A harmadik nyilvánvaló tény pedig a sok gyógyulás. Egy egykori drogos fiatal mesélte el, hogy a barátai valósággal kényszerítették, hogy eljöjjön ide. Azt mondta: amint a busz beért  Međugorjéba, valami történt vele. Azonnal meggyógyult, pedig mindannyian tudjuk, mennyi időbe telik egy ilyen gyógyulás. A negyedik bizonyság: az imacsoportok. Még püspökké szentelésem előtt, a nyolcvanas években ismertem meg egy bécsi međugorjei imacsoportot. Domonkosként rendkívül nagyra értékeltük, hogy mindig megtöltik a templomot. Ritkán jönnek össze ennyien a bécsi domonkos templomokban, de csütörtök esténként mindig megtelt a templom. S  mindmáig hűségesek az imához. Jézus azt mondta, hogy a rossz fa nem terem jó gyümölcsöt, ami azt jelenti, hogy ha jók a gyümölcsök, akkor a fa is jó.

– A zarándokok csodának tartják Međugorjét, és addig is, amíg az Egyház  hivatalosan elfogadja a međugorjei események természetfelettiségét, valamiféle szentszéki üzenetet várnak. A Szentszék várható lépéseiről hosszú ideje folynak a találgatások. Ön mit tud erről, és mi a véleménye a hivatalos elismerés iránti igényről?

– Nincsenek részletes információim az ügyről; nem az én feladatköröm.  A Jugoszláv Püspöki Konferencia és a Szentszék Hittani Kongregációja álláspontjához tartom magam, amelyet ésszerűnek és bölcsnek tartok. Három megállapításra emlékeztetnék Međugorjéval kapcsolatban. Az első a jelenésekre vonatkozik. Dogmatikus vagyok, teológiai dogmatikát tanítottam. „Non constat de supernaturalitate” – ami annyit jelent, hogy az Egyház nem hozott még végleges döntést a jelenések természetfeletti eredetére vonatkozólag, és nem nyilatkozott. Tehát soha nem tagadta, de meg sem erősítette.

– Ez elég diplomatikus válasznak hangzik, de mit jelent a gyakorlatban?

– Egyszerűen azt, hogy az Egyház még nem hozott végleges döntést. Meggyőződésem szerint ez így helyes. Mindaddig, amíg a jelenések folytatódnak, az Egyház aligha fog végleges döntést hozni. Međugorjéban a jelenések állnak a középpontban. A gyerekekkel kezdődött, akik elmondták, hogy látták a Szűzanyát, és hogy mit üzen általuk. Mindazt, ami ennek nyomán kibontakozott, az Egyház másodsorban fogja vizsgálni. A kezdettől fogva ide özönlő zarándokok, az itteni intenzív imaélet, az itt alakult számos humanitárius szervezet.

– Az Egyház elválasztotta Međugorje ügyét a lelkipásztorkodástól. Mégis rengetegen zarándokolnak ide. Hogyan álljunk ehhez?

– Tény, hogy jó ideje szerveznek ide zarándoklatokat, és ez konkrét kihívást jelent az Egyház számára. Ezért mondták ki a volt Jugoszlávia püspökei 1991-ben, hogy ne legyenek hivatalos zarándoklatok. Saját egyházmegyémben nem kívánok, nem is tudok olyan hivatalos zarándoklatokat szervezni Međugorjéba, mint Rómába vagy a Szentföldre. Ugyanakkor sem a  püspöki kar, sem Róma nem tiltotta meg, hogy bárki Međugorjéba zarándokoljon – ez a harmadik megállapítás lényege. Ez a püspökök számára, számomra is rendkívül fontos. A híveknek szükségük van a lelkipásztori gondoskodásra. Mint érsek, ebben látom a házi feladatomat. Ha püspökként azt tapasztalom, hogy az egyházmegyémben hívek százai, ezrei térnek meg, imádkoznak, gyógyulnak meg, akkor gondoskodnom kell róla, hogy valamennyien részesüljenek ebből a pasztorációból.  Ezért támogattam minden ilyen kezdeményezést, mint például a Béke Oázisa közösséget, amely Međugorje ihletésére jött létre. Úgy vélem, mindez ránk, püspökökre is hat. Ezért Međugorjéról beszélgetve mindig biztatni szoktam püspöktársaimat, hogy támogassák a zarándokokat.

– Találkozott az egyik látnokkal, és felmászott a Jelenések hegyére. Miről beszélgettek?

– Tréfásan azt mondhatnám, hogy a Szűzanya nem éppen könnyű hegyeket választott. Lenyűgöz az összefüggés Međugorje és a többi Mária-jelenés helyszíne között. Mindig azt mondom, a Szűzanya-jelenéseknek „nyelvtana" van. Egyedi stílusuk, amely a Szűzanyára vall.

– Milyen összefüggésre gondol?

– A jelenéseknek három közös vonása van. A Szűzanya szinte mindig gyerekeknek jelenik meg, mégpedig nem különösebben okos vagy szent, hanem átlagos gyerekeknek. Bernadett írni sem tudott. Ő is 14 éves volt, kb. mint az itteni gyerekek.  Másodszor: Mária a gyermekek által üzen. Egyes püspökök bosszankodnak ezen. Miért nem a püspöki rezidencián jelenik meg a Szűzanya? Miért inkább köves hegyeken, folyóparton? Nem éppen gyakorlatias. Fatimában a bokrok között jelent meg.  Azért gyerekekkel üzen, mert a gyerekek egyszerűek. Harmadszor pedig: úgy tűnik, a Szűzanya megtervezett program szerint jön. Fatimában az oroszországi forradalom előtt jelent meg és üzent. A racionalizmus fénykorában feltűnt Lourdes-ban. Jugoszláviában akkor jelent meg, amikor még sejtelmünk sem volt róla, hogy az ország szét fog esni; amikor együtt éltek a katolikusok, a muzulmánok és az ortodoxok. A Béke Királynője néven mutatkozott be. Tíz év múlva kitör a négy balkáni háború közül az első. Első üzenete a béke, amelyhez a megtérés és az ima vezet, s ez az üzenet súlyos, erőteljes, hiteles. S talán megemlíthetjük a mexikói Guadalupét is, ahol az európai invázió kezdetén a Szűzanya egy indiánnak jelent meg, akinek el kellett mennie a püspökhöz, hogy megmondja neki, mit tegyen. Azt hiszem, a teológusoknak elemezniük kellene a Mária-jelenések összefüggéseit, és ebben a kontextusban kellene tanulmányozniuk a međugorjei jelenségeket is.

Magyar Kurír

Az interjú forrása a horvát napilap cikkének  a www.blessedmotherschildren.com internetes oldalon közölt angol nyelvű fordítása (a horvát belpolitikai vonatkozású kérdést mellőztük).