Az Istennek engedelmes és az emberiséggel együtt érző papok fényt jelentenek a világ számára

„Az Istennek engedelmes és az emberiséggel együtt érző papok fényt jelentenek a világ számára” – a pápa és a római egyházmegye papságának találkozója.

XVI. Benedek pápa, Róma püspöke február 18-án délelőtt 11 órakor az Apostoli Palota Áldások Termében fogadta egyházmegyéje papságát, élükön Agostino Vallini bíborossal.
A hagyományos nagyböjti találkozón a Szentatya „lectio divina” keretében a Zsidókhoz írt levél egyes szakaszaihoz fűzte a papi hivatásról szóló elmélkedését.
Ennek vezérfonala a következő volt: a teljes egészében Istennek szentelt papok érezzenek együtt a világgal, annak minden nyomorával. Vezesse őket az Isten iránti engedelmesség, amely nem lemondást jelent, hanem azt, hogy szabadon csatlakoznak az Úrhoz.
„Jézus örök főpap Melkizedek rendje szerint” – a Zsidókhoz írt levél szerzője a 110. zsoltár verseit alkalmazza Jézusra. Krisztusban megvalósul a dávidi ígéret. Ő az igazi Király, Isten Fia, de egyben az igazi főpap is.
A papok csak akkor válhatnak Isten és az emberek közötti valódi közvetítővé, ha hiteles emberek. Isten Fia azért testesült meg, hogy pap legyen, hogy megvalósíthassa papi küldetését. Ez a pap küldetése: legyen közvetítő, híd, amely elvezeti az embert Istenhez, a megváltáshoz, a valódi élethez.
Ahhoz, hogy a papok betöltsék a híd szerepét, a szüntelen imából és az Eucharisztiából kell táplálkozniuk. Csak Isten vezethet el minket Krisztus misztériumához. Szüntelenül vissza kell térnünk a szentséghez, ahhoz az ajándékhoz, amelyben Isten olyan adományban részesít bennünket, amelyre mi soha nem lennénk képesek. A pap legyen valóban Isten embere, közelről ismerje meg Istent a Krisztussal való szeretetközösségben.
A papi hivatás választása azt jelenti, hogy a pap Isten akarat szerint irányítja érzelmeit. Nem könnyű megtérésről van szó, ha arra gondolunk, hogy korunk gondolkodásmódja mennyire ellenkezik ezzel a választással.
Ma, ha azt mondják valakiről, hogy hazudott, hogy lopott, hozzáteszik: ez emberi dolog. Ez azonban nem az ember igazi természete. Az a valóban emberi, hogy nagylelkűek, igazságosak vagyunk. Krisztus segítségével le kell küzdenünk emberi természetünknek ezt az elhajlását.
A pap szívét töltse el az együttérzés az emberekkel. Nem a bűn jelenti az emberi gyengeség iránti „szolidaritást”, hanem az az erő, hogy osztozunk a terhekben Jézus példáját követve.
„Mi, papok, nem vonulhatunk száműzetésbe, hanem el kell merülnünk a világ szenvedésében. Krisztus segítségével, Krisztussal való szeretetközösségben arra kell törekednünk, hogy átalakítsuk, és Isten felé vezessük el a világot” – mondta a római papokhoz intézett beszédében XVI. Benedek.
Végül az engedelmesség kérdését érintette. Olyan szó ez, amely ma nem örvend népszerűségnek. Szolgai magatartásnak, elidegenedésnek tűnik. Az „engedelmesség” helyett a „szabadságot” szeretnénk antropológiai kulcsszóként használni. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, látjuk, hogy a két dolog összefügg. Isten akarata ugyanis nem zsarnoki uralom, hanem az a hely, ahol megtalálhatjuk valódi önazonosságunkat.
Imádkozzunk az Úrhoz: segítsen bennünket a valódi szabadság felismerésében, hogy így örömmel vállaljuk az engedelmességet. Az embereket példamutatásunkkal, alázatunkkal, imánkkal és lelkipásztori tetteinkkel vezessük el az Istennel való szeretetközösséghez – fejezte be a római egyházmegye papjaihoz intézett nagyböjti beszédét XVI. Benedek pápa.
Vatikáni Rádió