2011. január 16-án, vasárnap tartják az elvándorlók és menekültek 97. világnapját, amelynek témájául a pápa ebben az évben az „Egyetlen emberi család” címet választotta. A pápai üzenetet kedden délelőtt mutatták be a vatikáni sajtóirodában. Az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsa által közzétett adatok szerint a világon 15 millió a külföldre menekülők száma, míg az országon belül menekülők száma 27 millió. Olaszországban minden 12. személy külföldi, többségük román, albán és marokkói.

A Szentatya üzenetének szavai szerint a világnap kiváló lehetőséget jelent az egyház számára két ok miatt is: egyrészt, hogy elmélkedjen az egyre nagyobb méretű migráció jelenségéről, másrészt pedig, hogy imára és cselekvésre buzdítson mindenkit, hogy a világban növekedjen az igazságosság és a szeretet.

„Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). Az Úr Jézus ma is ezt a felhívást intézi hozzánk. Amikor az Atya arra szólít bennünket, hogy legyünk az Ő gyermekei szeretett Fiában, egyben arra is emlékeztet minket, hogy Krisztusban egymás testvérei vagyunk.

Ez az emberek közötti valódi kapcsolat sugallta a világnap ez évi témáját, amely úgy tekinti az emberiséget, mint egyetlen nagy családot. A mai társadalomban a férfiak és nők egyre sokszínűbb etnikumot és kultúrát képviselnek, amelyben a különböző valláshoz tartozó személyek ösztönzést éreznek arra, hogy párbeszédben álljanak, hogy békében éljenek egymás mellett és tiszteljék a másik jogos különbségeit. A II. Vatikáni Zsinat is megfogalmazta azt az igényt, hogy a különböző népek egyetlen közösséget alkossanak.

Az útvonal, azaz az élet útja – azonos mindenki számára. Ám a körülmények, amelyeknek keretei között életünk alakul, nagyon különböznek egymástól. Sokan kénytelenek az elvándorlás nehéz útját választani, vagy országon belül, vagy országon kívül, átmenetileg, vagy egyszer s mindenkorra, gazdasági vagy politikai okok miatt, saját elhatározásukból, vagy kényszer hatására. A korunkra  jellemző globalizáció nem csupán társadalmi-gazdasági folyamat, hanem együtt jár azzal, hogy az emberiség egyre inkább egymás függvényévé válik.

Az egyház ezzel kapcsolatban állandóan azt hangsúlyozza, hogy e folyamat etikai alapját az emberi család egységének kell képeznie. Az elvándorlók és a helyi lakosok egyaránt egyetlen családot alkotnak, mindenkinek joga van ahhoz, hogy hozzáférjen a javakhoz, mert azok rendeltetése egyetemes, amint azt az egyház társadalmi tanítása hangsúlyozza.

A Szentatya „Caritas in veritate” kezdetű enciklikája nyomán leszögezte, hogy a globalizáció folyamatában lévő mai társadalomban a közjó iránti elkötelezettség szükségszerűen az egész emberi család távlatát ölti magára, azaz a népek és a nemzetek közösségévé lesz. Ily módon alakot ölt benne az emberek városának egysége és békéje, valamint bizonyos mértékig előrevetíti Isten városát, amelyben nincsenek határok. Ebben a perspektívában kell szemlélnünk az elvándorlás jelenségét is.

2001-ben a világnap alkalmából II. János Pál pápa üzenetében azt hangsúlyozta, hogy a közjó egyetemessége átöleli a népek egész családját, felül emelkedik az önző nemzeti érdekeken. Ebben az összefüggésben kell szemlélnünk a migrációhoz való jogot is. Az egyház minden ember számára elismeri azt a jogot, hogy elhagyja saját országát és más országba menjen, ahol jobb megélhetési körülményeket talál. Ezzel párhuzamosan azonban az államoknak joguk van ahhoz, hogy szabályozzák a migráció mértékét, hogy védjék saját határaikat, biztosítva azonban mindenkor az emberi személynek kijáró tiszteletet.

A bevándorlóknak továbbá kötelességük, hogy integrálódjanak a befogadó országba, hogy tiszteljék annak törvényeit és nemzeti identitását. Ebben a helyzetben az egyház a történelemben zarándokútját járó Isten népét jeleníti meg, mint a bizalom és a reménység forrását. A Lumen gentium kezdetű zsinati konstitúció szavaival: „az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének…” Az Oltáriszentség, amely az egyház szívét alkotja az egész emberiség számára a kommunió kimeríthetetlen forrása. Isten népe ezen keresztül ölel magához minden nemzetet, népet, népcsoportot és nyelvet.

A világnap témája – egyetlen emberi család – különösképpen vonatkozik azokra, akiket a körülmények kényszerítenek menekülésre, elvándorlásra. Ők a migrációs folyamatnak jelentős hányadát alkotják. A nemzetközi közösség különös elkötelezettséggel rendelkezik azokkal szemben, akik az erőszak és az üldözés elől menekülnek. A stabil és harmonikus együttélés egyik feltétele az, ha tiszteletben tartják jogaikat és biztonságot teremtenek számukra, beleértve vallási jogaikat is.

A Szentatya figyelme végül azokra irányult, akik külföldön végzik tanulmányaikat. A migráció jelenségén belül egyre fontosabb szerepet játszanak ezek a személyek társadalmi szinten is, mivel vezető szerephez jutnak, amikor egy napon visszatérnek hazájukba. Kulturális és gazdasági szempontból egyaránt összekötő hidat alkotnak a küldő és a befogadó ország között. Ez a jelenség is erősíti az egyetlen emberi család kialakulását.

A Szentatya a migrációs világnapra írt üzenetében végül emlékeztet arra is, hogy az elvándorlás sokszor rendkívül drámai és emberhez nem méltó tapasztalatot jelent. Az egyház úgy tekint a migrációra, mint korunk tipikus jelenségére, amely még jobban előtérbe helyezi az emberiségnek azt az elhivatottságát, hogy egyetlen emberi családot teremtsen.

Ezzel együtt azonban tisztában van azzal is, hogy a migráció sokszor nem egységet, hanem megosztottságot és viszályt okoz. Nem szabad azonban reményvesztetten élni. Kérjük Istentől, mindannyiunk közös Atyjától, hogy segítsen bennünket testvéri kapcsolatok kialakítására, személyes, társadalmi és politikai szinten egyaránt. A pápa végül a Stella maris – a Tenger Csillaga néven tisztelt Legszentebb Szűzanya oltalmát kérve apostoli áldását adja az elvándorlókra, a menekültekre és mindazokra, akik ezen a fontos területen munkálkodnak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír