Gyulafehérvár titkolt középkora

b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Tortenelem_gyulafehervarifeltaras.jpgErdély egyik legdinamikusabban fejlődő kisvárosa, a lehető összes díjat és támogatást bezsebelő smart-városa Gyulafehérvár. Az elmúlt években radikális arculatváltáson és modellértékű gazdasági politikai váltáson átesett település – a „másik főváros” brand révén – szinte kimaradhatatlan része az erdélyi turistaútvonalaknak.

Az ide látogató egyre több turista meglátogathatja a római katonák által őrzött új lapidariumot, az egykori római legio (106-271) erődjének maradványait, sétálhat Erdély legnagyobb területű Vauban-várában, selfizhet a Habsburg korszakot (1686-1867) idéző katonákkal vagy megtekintheti az egyre gyarapodó 1918-as nagy egyesüléshez és az 1923-as királykoronázáshoz kötődő emlékeket. A figyelmesebbeknek feltűnhet, hogy a város új arculatából, turista-narratívájából és újra-alkotott történelmi műemléksoraiból kimaradt a Magyar királyság kora (1000-1526).
A város turizmusának persze szerves részévé lett a Szent Mihály székesegyház és a püspöki palota is, ám úgy a gyulafehérvári történelmi múzeum, mint a város brandjéből teljes mértékben hiányzik az Árpád-kor és a reneszánsz kor épített öröksége, régészeti emlékanyaga vagy írásos forrásai. Ennek az furcsa jelenségnek persze számos oka van. Egyrészt a középkori levéltári források odavesztek 1600-ban Tótfaludon, ahová a sellenberki csatavesztés után menekítette a város a középkori levéltárat.
Felbecsülhetetlen mennyiségű adat veszhetett oda akkor. Az egykori Gyulák, majd erdélyi vajdák székhelye és az erdélyi püspökök központjaként szolgáló Belgrád, majd Gyulafehérvár épített örökségéből sem sok maradt: monumentális, középkori épületei feltehetően a tatárjárás idején megsemmisültek, a középkori vár – amely szinte teljes egészében megegyezik a római erőddel – pedig radikális változáson ment át a Vauban vár építésekor. A Gyulák és az Árpád-kor Gyulafehérvárjából tehát leginkább a monumentalitásában megkerülhetetlen székesegyház és a város számos pontján előkerült honfoglalás-kori és kora Árpád-kori temetők tanúskodnak leginkább. Ám ahogy a Szent Mihály székesegyház előtt kiásott és később gyorsan betemetett XI-XII. századi templomot, úgy a kora Árpád kori temetőket sem látni, ahogy a teljes Magyar Királyság korabeli történelem is hiányzik Gyulafehérvár kortárs, modern turistacsalogató brandjéből. Mintha nem is létezne: az oda látogató egyik percben fotózkodik a római katonákkal, majd legalább másfél évezredes ugrással a fejedelemség-korabeli Erdélybe kerül, Mohács utáni időszakba, de leginkább a XVII. századba.
Ezt a korszakot is csak mostanság szokták mutogatni, a nemrég felszabadult és restaurálás alá került Fejedelmi palota révén. A Nemzeti Egyesülés Múzeumában a helyzet még ennél is súlyosabb: a római kor utáni időszakból (IV-X. század) néhány vitrin árválkodik a kora kereszténység (?) emlékanyagával, majd egy felfoghatatlan ugrással máris a Fejedelemség korába és a XVI. századba kerülünk. Az okok között egyrészt a kora középkori és Árpád-kori anyag nagymértékű pusztulását találjuk, másrészt azonban egy igencsak jelentős, főleg az elmúlt 1-2 évtizedben előkerült régészeti anyag teljes ignoranciáját, szisztematikus kitörlését láthatjuk. Az 1970-es évek hangulatát idéző múzeum régészeti és történelmi anyaga rendkívüli gazdagsága és egyre gyakoribb időszaki kiállításai révén évi 150-200.000 embert vonz és egyike azon nemzeti múzeumoknak Romániában, amelynek még nyitva van az állandó kiállítása.
A múzeumnak tehát van jövője, ám kérdés, hogy ebbe az új városképbe és múzeumi fejlődésbe hogy és mikor fog végre szervesen illeszkedni az az ezer éves történelem, amiről úgy a városvezetés, mint a nemrég fennállásának 130. évét ünneplő, Cserni Béla által alapított múzeum „megfeledkezett”. Pedig ahogy sikerült a Szent Mihály székesegyházat és nemrégiben a Fejedelmi Palotát integrálni a kollektív mentalitás térképén és a város turizmusába, úgy talán az Árpád-kori történelmet is ideje lenne végre a megfelelő helyre tenni.
Gyulafehérvár esete sajnos kiváló példája annak, hogy bár egy kisváros is lehet valóban európai, fejlődő és kulturális enklávé még egy olyan országban is, mint Románia, sajnos a régmúlt doktrínája és történelem-hamisító tendenciája egy olyan, főleg az oktatásból ránk maradt hagyomány, amit csak nehéz és szisztematikus munkával lehetne orvosolni. Egy olyan történelmi kiegyezéssel, amit a franciák és a németek tettek, vagy ami a svédek és finnek között történt. Mi egyelőre erről is lemaradtunk és a jelenlegi kormányokat ismerve, még jó ideig esélyünk sem lesz erre…
T. Szabó Csaba 
www.maszol.ro

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

Ma 2019. július 17. szerda, Endre és Elek napja van. Holnap Frigyes napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

A békeszerető Szent Ferenc

A békeszerető Szent Ferenc is elindult – igaz, fegyver nélkül, üres kézzel –, hogy megtérítse Szaladin szultánt.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube