Józsefhez hasonlóan bízzuk magunkat Istenre és az ő meglepő logikájára!

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Szentek_szent-jozsef12.jpgDecember 22-én, advent negyedik vasárnapján a Szentatya Szent József alakjáról elmélkedett a déli Angelus elimádkozásakor. Arra biztatott, hogy mi is merjük Istenre bízni magunkat az emberi szempontból érthetetlen helyzetekben, és adjunk helyet Jézusnak terveinkben és döntéseinkben. Ferenc pápa déli beszédének teljes fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!
Adventi negyedik s egyben utolsó vasárnapján az evangélium (vö. Mt 1,18–24) Szent József tapasztalatán keresztül vezet bennünket karácsony felé. Ő látszólag másodrendű alak, ám magatartásában az egész keresztény bölcsesség benne rejtőzik.
Ő olyan személyiség, akit Keresztelő Jánossal és Máriával együtt a liturgia az adventi időben szemünk elé állít; és a három közül ő a legszerényebb. Nem prédikál, nem beszél, csak igyekszik megtenni Isten akaratát; és azt az evangéliumnak és a boldogságmondásoknak a stílusában teszi: „Boldogok a Lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). És József szegény, mert a lényegesre összpontosítva él, dolgozik, a munkából él. Ez azoknak az embereknek a jellegzetes szegénysége, akik tisztában vannak azzal, hogy teljes mértékben Istentől függnek, és minden bizalmukat belé helyezik.
A mai evangéliumi történet egy emberileg zavarba ejtő és ellentmondásos helyzetet mutat be. József és Mária jegyesek; még nem élnek együtt, de Mária Isten működése által gyermeket vár. József, akit ilyen meglepetés ér, természetesen zavarba jön, de ahelyett, hogy indulatosan vagy büntetéssel reagálna – amint ez akkor szokásban volt, mivel a törvény védte az ilyen férfit –, olyan megoldást keres, amely tiszteletben tartja szeretett Máriájának méltóságát és épségét. Az evangélium azt mondja: „Férje, József igaz ember volt, és nem akarta megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el” (Mt 1,19). József ugyanis jól tudta, hogy ha nyilvánosan megvádolta volna jegyesét, annak súlyos következményei lettek volna, még halállal is sújthatták volna Máriát. Ezzel szemben József teljesen megbízik Máriában, akit feleségének választott. Nem érti [a helyzetet], és másik megoldást keres.
Ez a megmagyarázhatatlan körülmény arra készteti, hogy megkérdőjelezze kapcsolatukat; ezért nagy szenvedés közepette úgy dönt, hogy botránykeltés nélkül elhagyja Máriát. De az Úr angyala közbelép, hogy megmondja neki: az általa tervezett megoldás nem az, amit Isten akar. Sőt, az Úr egy új utat, az eggyé válás, a szerelem és a boldogság új útját nyitja meg előtte, és azt mondja neki: „József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert a benne fogant [gyermek], a Szentlélektől van!” (Mt 1,20). Ezen a ponton József teljes mértékben bízik Istenben, engedelmeskedik az angyal szavának, és magához veszi Máriát. Épp ez az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom tette lehetővé számára, hogy elfogadjon egy emberi szempontból nehéz és bizonyos értelemben érthetetlen helyzetet.
József a hitben megérti, hogy a Mária méhében fogant gyermek nem az ő fia, hanem Isten Fia, és ő, József, a gondviselője lesz, teljesen felvállalva földi apaságát. Ennek a szelíd és bölcs férfinak a példája arra biztat bennünket, hogy emeljük fel tekintetünket és lássunk messzebbre. Vissza kell térnünk Isten meglepő logikájához, mely – távol a kisebb-nagyobb számításoktól – új távlatokra, Krisztus és az ő szava előtt nyit meg bennünket.
Szűz Mária és az ő tisztaságos jegyese, József segítsen bennünket, hogy hallgassuk Jézust, aki jön, és aki azt kéri, hogy fogadjuk be őt terveinkbe, és vegyük figyelembe döntéseinkben.
A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:
Kedves testvérek!
Köszöntelek mindnyájatokat, római hívők, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok!
Külön is üdvözlöm azoknak az olasz állampolgároknak a küldöttségét, akik erősen szennyezett területeken élnek, és környezetük minőségének javításán, az egészség jogos védelmén dolgoznak.
Három nap múlva karácsony lesz, és most elsősorban a családokra, családjaitokra gondolok, melyek ezeken az ünnepnapokon újra együtt lesznek: aki a szüleitől távol él, útnak indul, és hazamegy; a testvérek próbálnak újra egymásra találni. A szent karácsony legyen alkalom mindenki számára a testvériességre, a hitben való növekedésre és a rászorulókkal való közösségvállalás gesztusaira! Szent József kísérjen bennünket ezen a karácsony felé vezető úton!
Szépséges vasárnapot kívánok nektek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír