Szovjet agresszió Lengyelország ellen

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Szent_helyek_119716132_1924008687740986_5269159623663046999_n.jpgSokféle háttérhatalom által kötött összeesküvés elmélet kering a világban! Nekem még ma se jön, hogy higgyem, hogy a XX században, Németország és Szovjetunió vezető politikusai, Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradékában megegyeznek maguk között Lengyelország, "az érdekszféra" felosztásában! Képmutató, hazug ürügyekkel lerohanják a mit sem sejtő országot, és lemészárolják annak hadseregét, elöljáróit: katonákat, politikusokat, üzletembereket, papokat, egyetemi tanárokat és nem csak a csatatéren, hanem szisztematikus népirtás keretében! Közben kifelé megy ezerrel a hazug propaganda, amihez a nagyvilág asszisztál! Nekünk még az iskolában úgy tanították, hogy a fasiszta Németország követte el a katyńi vérengzés néven ismert tömeggyilkosságot!  Holott Szovjetunió Központi Politikai Bizottsága 1940. március 5-én döntött úgy, hogy a Szovjetunió területén raboskodó lengyel hadifoglyokat ki kell végezni. Az áldozatok számát a különböző becslések 22 és 23 ezer fő közé teszik.

Emlékezzünk meg 1939. szeptember 17-ről! Imádkozzunk e hátbatámadás áldozataiért és legyünk nagyon óvatosak.
Isten irgalmát kérve, 
Csaba t.
„A lengyel–német háborúból kifejlődő események megmutatták a lengyel állam gyengeségét. A lengyel vezetők csődöt mondtak… Varsó, többé nem Lengyelország fővárosa. A lengyel kormány hollétéről senki nem tud semmit. A leszerepelt lengyel kormány magára hagyta a lengyel lakosságot. […] A szovjet kormány ezért szent kötelességének tartja, hogy segítő kezet nyújtson lengyelországi ukrán és fehérorosz testvéreiknek.” (Vjacseszlav Molotov)
1939. szeptember 17-én, az ukrán és belorusz kisebbség biztonságára hivatkozva indított támadást a Szovjetunió Lengyelország ellen, hogy megszerezze azokat a területeket, melyeket a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradéka a szovjet érdekszférába sorolt. A Vörös Hadsereg agressziója felgyorsította a náci Németország ellen harcoló lengyel védelem összeomlását, így aztán a közép-európai állam október elejére ismét eltűnt a kontinens térképéről.
Miután a hitleri Németország a gleiwitzi rádióállomásnál megrendezett „incidens” ürügyén megtámadta Lengyelországot, Berlin egyre erélyesebben sürgette Moszkvát a hadba lépésre, hogy hadjárata minél gyorsabban – és minél kevesebb veszteséggel – érhessen véget. Sztálin ugyanakkor egészen szeptember közepéig halogatta a hadba lépést, mivel nem akarta magát Hitlerrel közös platformon láttatni; ehhez a Molotov-Ribbentrop-paktumban odaígért területek megszállására ugyancsak jó indokot kellett találni. A Szovjetunió végül az akciót a Lengyelországban élő belorusz és ukrán kisebbségek védelmének ürügyén indította meg, miközben Molotov külügyminiszter – a támadás napján – azzal érvelt, hogy a varsói kormány a német támadás után megszűnt létezni. Ez azért volt fontos, mert az agresszióval Moszkva szinte az összes Varsóval kötött egyezményt felrúgta, így viszont ezeket semmisnek nyilváníthatták. Bár a náci Németországban nem fogadták örömmel, hogy Sztálin „hivatalosan” éppen ellenük védi meg a belorusz és ukrán polgárokat, végül napirendre tértek a kérdés felett, ugyanis a Kovalov és Tyimosenko tábornokok vezetésével meginduló offenzíva igencsak eredményesnek bizonyult.
Szeptember 17-én, a szovjet hadba lépés idején már 16 napja zajlott a lengyelországi német hadjárat, ahol a nácik – a közhiedelemmel ellentétben – ekkor még messze nem arattak döntő győzelmet. Bár a lengyel csapatok folyamatosan feladták az ország nyugati városait, a román határ közelében Rydz-Smigly vezérkari főnök komoly erőket csoportosított egy esetleges ellentámadáshoz. A terv jónak ígérkezett, a váratlan szovjet agresszió viszont minden lengyel számítást keresztülhúzott, ugyanis az Ukrán front legelőször éppen ezeket a hadosztályokat forgácsolta szét. A Vörös Hadsereg támadása következtében a két tűz közé szorított lengyel hadsereg napokon belül összeomlott, az ország túlnyomó része megszállás alá került, és csupán néhány erősség tartott ki a hónap végéig. A szovjet agresszióval a német támadás is új lendületet vett, így egyes tábornokok már 5 nap után, szeptember 22-én összetalálkoztak a keleti irányból érkező szovjet parancsnokokkal.
Az „alkalmi szövetségesek” viszonya vegyes képet mutatott, ugyanis a találkozás nagyrészt békésen, kölcsönös tiszteletadással zajlott le, egyes esetekben azonban kisebb fegyveres összeütközésekre került sor. Mindent egybevetve viszont azt kell mondanunk, hogy Hitler és Sztálin Lengyelország felszámolását a lehető legnagyobb egyetértésben hajtották végre; a szovjetek szeptember 28-án elérték a Molotov-Ribbentrop-paktumban megrajzolt új határvonalat, ugyanezen a napon német kézbe került Varsó, október 6-án pedig – Lublin mellett – az utolsó lengyel alakulat is megadta magát. A Molotov által csak „versailles-i fattyúnak” titulált Lengyelország 20 év után ismét eltűnt a térképről.
Bár a szovjet propaganda a második világháború után – Molotov érveinek segítségével – igyekezett elfogadhatóvá tenni az agressziót, a valóságban a kommunista uralom alá kerülő lengyelek semmivel sem jártak jobban, mint azok, akiket Hitler birodalmához csatoltak. Míg nyugaton az Einsatzgruppék mészárolták a civil lakosságot, addig keleten a felhergelt belorusz és ukrán nemzetiségek és a kommunisták terrorlegényei hajtottak végre hasonló szörnyűségeket. A hadifoglyok sorsa sem alakult másként, rájuk ugyanis egyik esetben a koncentrációs táborok vagy a gulág szörnyűségei, másik esetben pedig az NKVD vagy a Gestapo kivégzőosztagai vártak; a háború embertelenségét jól jellemzi, hogy a 66 000 katonával szemben 1939 szeptemberében 150 000 civil esett az agresszorok áldozatául. Lengyelországra ráadásul a szovjet-német megszállással történelmének legsötétebb korszaka várt, mely becslések szerint 6 millió ember – a lakosság 20%-a! – életét követelte.
Bár a britek és a franciák 1939 szeptembere előtt támogatást és védelmet ígértek Lengyelországnak, ezekben a szörnyű hónapokban egyedül Magyarország nyújtott segítséget a leigázott állam polgárainak. A Teleki-kormány döntése nyomán hazánk már szeptember elején megnyitotta a lengyel–magyar határátkelőket, így százezrek menekülhettek el a dühöngő terror elől, sokan közülük pedig nálunk is találtak ideiglenes otthonra. A határ megnyitása ugyanakkor nem csak a civileknek volt fontos, hiszen ezzel a lengyel katonák is esélyt kaptak arra, hogy – innen továbbállva – később a nyugati szövetségesek oldalán küzdhessenek a náci Németország ellen.

 

Szerző: Tarján M. Tamás
1939. szeptember 17.

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

Hisszük és valljuk, hogy akik nem találkoztak Jézus Krisztussal olyan módon, hogy az evangéliumot hitelt érdemlően hirdették nekik, emiatt nem hisznek Benne, vagy más valláshoz ragaszkodnak, azok lelkiismeretük mélyén szembesülhetnek Ővele, és dönthetnek a szeretet mellett, a jóság, az irgalmasság útján járhatnak. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Ma 2020. október 27. kedd, Szabina napja van. Holnap Simon és Szimonetta napja lesz.

Szentferencalapitvany.org

Nap Szentje

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Ádám és Éva története

Ádám és Éva története egy példázat, amely arról beszél, hogy az embernek Isten felkínálta az egész mennyországot. Milyen más lenne az emberiség élete, ha a szeretet mellett döntöttek volna, bíztak volna Benne, ha nem „piszkáltak volna bele” a Paradicsomba.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube