Szent János apostol az ő levelében, amit már napok óta olvasunk, ma nagyon egyszerű, mégis mély igazságot és felszólítást tár elénk:

„Szeressük Istent, mert ő előbb szeretett minket!”

Annyi sokszor mondtuk, hogy a keresztény élet nem teljesítmény, nem erkölcsi verseny, hanem válasz. Válasz arra a szeretetre, amely megelőzött minket, mielőtt bármit tettünk volna.

Karácsony fényében ez különösen világos. Isten nem akkor jött el közénk, amikor már méltók voltunk rá, hanem éppen akkor, amikor leginkább rászorultunk az irgalmára. Nem a mi érdemeink hívták őt a világba, hanem az ő együttérző szeretete, amely meglátta bennünk a jót, még akkor is, amikor mi magunk sem láttuk.

Ezért a szeretet pusztán nem egy szép érzés vagy hangulat, hanem tudatos döntés: felismerem, hogy Isten engem is elfogadott, és ebből a tapasztalatból merítve én is igyekszem elfogadni a másikat – nem azért, mert mindig könnyű, hanem mert Isten így cselekszik velem is. Amikor tehát testvéremnek látom a másikat, valójában Isten szeretetét engedem tovább áramolni.

János nem idealizálja a helyzetet: tudja, hogy a szeretet parancsa sokszor nehéz, mert sérüléseink, félelmeink, önzésünk akadályozzák. De hozzáteszi: „aki Istentől született, legyőzi a világot.” Ez azt jelenti, hogy a bennünk élő isteni élet képes felülkerekedni a kísértéseken, a közönyön, a bosszúvágyon.

A győzelem tehát nem a problémák eltűnése, hanem az, hogy a szeretet – Isten ereje bennünk – erősebb marad, mint a bezárkózás, a sértettség vagy a félelem.

Ez a hit győzelme: nem mi tartjuk meg Istent, hanem ő tart meg minket a szeretetben.

Rövid ima:

Urunk, taníts minket nem csak beszélni a szeretetről, hanem belőle élni. Add, hogy ma is válaszoljunk a Te megelőző szeretetedre. Ámen.

Útravaló gondolat:

Ma ne azt kérdezd, mit érdemel a másik, hanem azt: hogyan szeretett előbb Isten engem.