Január 7-e gyászos emlékezetű és kitörölhetetlen nap nemcsak Madéfalva hanem az egész székelység történetében. A madéfalvi veszedelem, a Siculicidium emléknapja. 

A bécsi udvar 1763-ban megbízta Adolf von Buccowot a Habsburg-birodalom morva származású tábornokát, hogy Erdélyben szervezzen meg és állítson hadrendbe három székely és két román az akkori kornak megfelelő határőrezredet. A székelyek azonban ezt nem fogadták el, meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat és természetesen az ezzel járó kiváltságaikat.  Így ellenálltak a székely határőrezredek felállításának. Buccow tábornokot ekkor Mária Terézia leváltotta.

A császárnő kifejezetten azzal az utasítással nevezte ki a Buccow helyébe lépő báró Siskovics József altábornagyot, horvát-magyar bánt, hogy ne erőszakosan lépjen fel, békésen hajtsa végre a toborzást az újonnan hadrendbe állitandó katonai egységekbe. Azonban éppen a Siskovics által vezetett sorozóbizottság adta ki a parancsot Madéfalva megtámadására, ahol a székelyek vezetők találkoztak.

A vérengzésért végső soron felelős bizottság társelnökei gróf Lázár János és gróf Bethlen Miklós erdélyi főurak voltak. Egy havas téli éjszakán, 1764. január 7-én, a vízkereszt utáni hajnalon, ágyútűzzel támogatott támadásban mintegy 200 embert, köztük sok ártatlan gyermeket és asszonyt mészároltak le.

Ezt követően elfogták és letartóztattak a székelyek vezetőket. Ellenük külön bűnvizsgáló bizottságot hoztak létre. A mészárlás következtében viszont megkezdődött a székelyek kivándorlása asszonyaikkal, papjaikkal együtt Moldva fele, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók között.

De 1774-ben Bukovina a török fennhatóság alól osztrák kéz alá került. Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a „szökött” székelyeknek, és behívták őket az újonnan megszervezett, elnéptelenedett tartományba, ahol 1786-ig megalapították ottani falvaikat. Az alapított falvak: Istensegíts (Țibeni), Fogadjisten (Iacobești), Hadikfalva (Dornești), Józseffalva (Tolova) és Andrásfalva (Măneuți) voltak a mai Szucsáva megye területén.

Innen a második bécsi döntés után a Vajdaságba telepedtek le, majd a második világháború után Tito partizánjai telepitették ki onnan és elsősorban Bonyhád és környékére telepedtek le volt sváb településéken.

Virág Zsolt

www.szekelyvalasz.ro