Templombúcsú volt a Bihar megyei Székelyhídon

Multithumb found errors on this page:

There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Kepek-a-szekelyhidi-bucsurol/viewsize/bucsu020.jpg'
There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Kepek-a-szekelyhidi-bucsurol/viewsize/bucsu020.jpg'

bucsu020.jpgVasárnap délben tartották meg Székelyhídon a Szűz Mária, a Világ Királynéja tiszteletére felszentelt római katolikus templom búcsúját. Főcelebráns Tempfli József nyugalmazott püspök, szónok Böjte Csaba szerzetes volt.

Az 1764-ben felszentelt templomot zsúfolásig töltötték nem csak a helyi, de a tágabb régióból, sőt, Magyarországról is érkezett hívek, és nem csak római katolikusok, ökumenikus ünneppé téve a búcsút. Bodor Zoltán házigazda plébános köszöntő szavai után a mise főcelebránsa, Tempfli József nyugalmazott püspök annak kapcsán, hogy a napokban tette le magyar állampolgársági esküjét, kifejtette: ez nem azt jelenti, hogy meg szeretne válni román állampolgárságától, hanem mindkét államnak jó polgára kíván lenni. Meggyőződése, hogy az emberek nemzetiségtől és vallástól függetlenül segítő kezet kell nyújtsanak egymásnak, mert csak az vezethet egy szebb és job életre.
Mindenki Názárete
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány helyi gyerekotthonának lakói Csaplár Angéla kántornő vezetésével énekeltek, majd Böjte Csaba szerzetes, az alapítvány vezetője mondott szentbeszédet. Ahogyan azt megszokhattuk tőle, annyira közvetlenül fogalmazott (már-már azt mondhatni, „sztorizgatott”), hogy az ember el is felejtkezett a hőségről, a tudósító a jegyzetelésről, és szinte rosszul esett, amikor mondandójának vége szakadt. Arról beszélt, hogy bizonyára kétezer évvel ezelőtt is sok rossz volt a világban, hiszen a Teremtő lépésre szánta el magát – csakhogy „nem kiosztotta” az emberiséget, hanem egy szelíd kisgyerek alakjában küldte el a Megváltót. Akkoriban nem volt tévé, internet, de volt békesség, jóság és szeretet – mindaz ami ma is a mennyek országába vezet. Vállalja mindenki a maga mindennapi csendes, békés életét, építse fel a maga Názáretét, intett Böjte Csaba. A pédikáció után a testvéregyházak képviselői mondtak áldást: Antal Ciprian ortodox, Balla Frigyes baptista, Erdődi Endre görög katolikus, illetve Jakó Sándor Zsigmind, Forró Csaba és Gavrucza Tibor református lelkészek, utóbbi felvállalva a helyi evangélikusok képviseletét is. Bodor Zoltán a mise végén megöszönte „a magyarság két kiemelkedő személyiségének”, Böjte Csabának és Tempfli Józsefnek a részvételt, utóbbi pedig előbbinek azt, hogy alapítványa által nem csak rendbehozza, de nemes rendeltetést ad a templommal szomszédos, korábban az iskolának helyet adó és gyerekotthonná váló Stubenberg kastélynak.
Simonyi-emlékünnepség
A szentmise után a templom kertjében újabb ünnepségre került sor, melyen Simonyi József óbesterre emlékeztek. A legvitézebb huszárra elsőként Béres Csaba polgármester emlékezett, a közösségét szolgáló tenniakarását a ma élők elé állítva példának. A Búzavirág népdalkör éneke után Emődy Dániel, a debreceni Pro Patria Alapítvány elnöke méltatta Simonyit, majd Szabó József szavalta el a Szózatot, és miközben a debreceni Nagy Csaba tárogatón játszott, koszorúk kerültek a Simonyi-emléktáblára.
Rencz Csaba
erdon.ro

{zoomcat catid=1283}