Több ezren vettek részt ma Gyulafehérváron a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye alapításának ezredik évfordulója alkalmából szervezett nagyszabású rendezvényeken.
A történelmi vár környéke kicsinek bizonyult az egyházmegye kilenc megyéjéből a városba érkező több száz autóbusznak, kisbusznak, illetve személygépkocsinak. Az események a reggeli órákban közös imádsággal kezdődtek, majd ünnepi szentmisén vehettek részt az érdeklődők, amelyet Franc Rode bíboros, XVI. Benedek pápa küldötte, illetve Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrált. A szentmisén három külföldi római katolikus bíboros, 30 egyházfő és közel 200 pap vett részt. A keddi eseményeken ott volt Teodor Paleologu művelődési miniszter, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsadó, a magyar kormány küldöttsége, helyi és megyei hivatalosságok vettek részt.
„Szent István királyunk kezdettől fogva fontosnak tartotta, hogy népe eljusson a kereszténységre. A keresztény hitre vezetés eredményessége megkívánta az egyházi szervezet kiépítését. Ezért szent királyunk tíz egyházmegyét alapított, közöttük a gyulafehérvárit, Szent Mihály főangyalt rendelve égi pártfogójának. Az elmúlt ezer esztendő történelmi változásai rányomták bélyegüket a mai egyházmegye képére. Az előttünk álló millenniumi év jó alkalom arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, egyházunkról ebben a több nemzetiséget, kultúrát és vallást felsorakoztató mai Erdélyben” – áll a főegyházmegye beharangozójában.
Millenniumi kiállítás
Millenniumi kiállítás a Gyulafehérvári Érseki Palotában Millenniumi kiállítás látható november 29-ig a Gyulafehérvári Érsekség kiállítótermében a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye 1000 éves történetének rendkívül gazdag egyháztör- téneti és egyházművészeti gyűjteményéből.
A kiállítás Gyulafehérvári Érsekség ezeréves évfordulójának rendezvénysorozatá- nak része, és hozzá a székesegyház egykori faragott köveit bemutató kőtár (lapidarium) is társul.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Megyéspüspökség
A mai püspökség kevés eltéréssel a történelmi Erdély területén fekszik. Nyugati határa az Érchegység, keleten és délen a Keleti és Déli Kárpátok íve zárja körül.
A középkorban a püspökséghez tartozott az Érchegységen túl eső két főesperesség: Kraszna és Ugocsa, sőt egy ideig Szatmár is.
Míg a püspökségek többnyire egy-egy vár, fejedelmi székhely után kapták a nevüket, addig az erdélyi püspökség elnevezése egészen sajátos: az országrész után kapta erdélyi nevét. Püspökséget a legrégebbi oklevelek Ultrsylvanusnak említik, majd a 13. századtól Transylvanusnak, amely az erdélyi latin fordítása.
Ezen a néven ismerik egészen korunkig, pontosabban 1929-ig, amikor az akkori hatóságokkal kötött konkordátumban a gyulafehérvári nevet kapta, megszüntetve a 900 éven át használt erdélyi nevet.
Annak a magyarázata pedig, hogy kezdettől miért nevezték el a fejedelmi, vezéri székhely: Gyulafehérvár után, az lehet, hogy Szt. István által szervezett 10 püspökség közül az erdélyi kiszemelt székhelye, Gyulafehérvár Szt. István nagybátyjának, az erdélyi Gyulának birtokában volt, aki szembeszállt az 1000-ben koronázott Istvánnak királyi központosítási tervével.
A püspökség alapítása
Általánosan elfogadott és közismert tény, hogy Szt. István tíz püspökséget alapított. A püspökségek szervezése királlyá koronázásával indul, tehát 1000-től. Az erdélyi püspökség szervezésére 1003 után kerül sor, amikor a püspöki székhely ura, a fejedelmi méltóságot képviselő Gyula, Szt. István anyjának, Saroltának testvére kénytelen feladni vezéri függetlenségét.
A püspökség szervezésének befejezését 1009-re teszik, amikor az ostiai püspök, mint pápai követ megerősíti a püspökségek kijelölt határait.
Az első és a második székesegyház
A püspökség alapításának két első tanúja az első székesegyház, amelyet alapjaiban tártak fel és a második székesegyház, amely főbb részeiben ma is beszél koráról.
Feltételezik, hogy az első templomok, még a székesegyházak is, fából épültek, mert ehhez kéznél volt az anyag és az építők szaktudása. Mennyire gyorsan fejlődött a püspökség és a lakosság megkeresztelkedése, tanúsítja az a tény, hogy már Szt. István korában felépül az első kőtemplom is. A további fejlődést jelzi, hogy alig félévszázadra, Szt. László idejében már elégtelen a Szt. István-i templom és megkezdik építeni azt a hatalmas székesegyházat, mely a későbbi gótika módosításaival ugyan, de a román stílusú templomok legnagyobb és legrégibb képviselője nemcsak Erdélyben, de egész Kelt-Európában. Túlzás nélkül írhatta Kazincy Ferenc, amikor a múlt század elején meglátogatta a székesegyházat: „Szegény, de nagy, méltóságos”.
www.nyugatijelen.com
Fotók: Csúcs Mária
