A gyulafehérvári főegyházmegye területén szolgáló szerzetesnővérek és szerzetestestvérek 2025. október 10-én és 11-én ünnepelték jubileumukat a reménység szentévében. A hargitafürdői pálos és a csíksomlyói ferences kolostor, valamint a csíksomlyói Jakab Antal Ház nyújtották a helyszínt a közös imádsághoz, kiscsoportos foglalkozáshoz, tapasztalatcseréhez, az együttléthez. Az ünnep csúcspontja a csíksomlyói kegytemplomban közösen ünnepelt szentmise volt, melynek Kovács Gergely érsek volt a főcelebránsa. A jubileumi eseményről Farkas Ibolya szociális testvér számol be.

A gyulafehérvári főegyházmegyében a megszentelt élet jubileumára október 10-11-én került sor Hargitafürdőn, illetve Csíksomlyón. A résztvevők nagy része október 10-én, péntek délután találkozott Hargitafürdőn, ahol a pálos testvérek nem csak a rájuk jellemző vendégszeretettel, hanem igazi testvéri szeretettel fogadták szerzetestársaikat a ferences, piarista, jezsuita közösségekből, illetve a szociális testvérek, az árkosi betegápoló nővérek, a segítőnővérek közösségéből. A családias hangulatú bemutatkozás, a pálos kolostor bemutatása, a közös zsolozsma és a vacsora erősítette a különböző lelkiségek képviselőinek egységtapasztalatát. Szombat reggel a csapat nagy része gyalog zarándokolt Csíksomlyóra. Az éjszakai eső után Isten külön ajándéka volt útjukon a ragyogó napsütés. A közösségi ima és Bátor Botond elmélkedése mellett a lelki elmélyülést mintegy segítette az ősz színpompája is. A tanításában az emmauszi tanítványok történetével szemléltette a szerzetesi élet egyik buktatóját. Ahogyan a tanítványok Jeruzsálemből, a megváltás színhelyét elhagyva egy kicsi helységbe, Emmauszba mennek, olykor mi is elhagyjuk a fontos helyet és elkalandozunk. Gyakran utunkat járjuk, beszélgetünk, gondolkodunk, de közben magáról Jézusról elfeledkezünk, nem ismerjük fel igazi útitársunkat. Nem mindegy, hogy saját lelki utunkon kit választunk társnak. Ahogy az emmauszi tanítványok a kenyértörésben ismerik fel Jézust, nekünk is az imádság ad lehetőséget a felismerésre. Törpe Szent János (a sivatagi atyák egyike) szavaival élve amikor a férgek és a kígyók megtámadnak, és tehetetlennek érezzük magunkat, mászni kell a fára, az imádság fájára, mert ott találjuk meg a békét, amelyre szükségünk van. A ,,fára mászás” az imádság metaforája. Jézus hallgatása, az írásokban való elmélyedés kell hogy része legyen mindennapi zarándoklatunknak, mert a fa csúcsára mászás emel ki bennünket a hétköznapok gondja, kísértései közül, és teszi lehetővé, hogy felismerjük Jézust, s ennek nyomán lángra lobbanjon a szívünk. Akik autóval ,,zarándokoltak” a kegyhelyre, a délelőtt folyamán a pálos kolostorban közösen imádkoztak, majd egyénileg elmélkedtek felhasználva a szentatya beszédét, melyet a szerzetesek római jubileumán mondott.

A csíksomlyói kegytemplomban 13 órától mindannyian hálaadó szentmisén vettek részt, amelyet a jelenlévő szerzetespapokkal együtt Kovács Gergely érsek mutatott be. Szentbeszéde elején kifejezte örömét amiatt, hogy a jelenlévőkkel, a szerzetesközösségek képviselőivel együtt ünnepelheti a megszentelt élet jubileumát. A napi evangéliumi rész alapján kiemelte, hogy az igazi boldogság (amelyre mindenki vágyik és keresi is valahol) nem pusztán testi, vér szerinti kapcsolatból fakad, hanem a hallgatásból és az engedelmesség szeretetéből. A megszentelt élet lényege nem más, mint az ige hallgatása és életre váltása. Nem elég csak tudni, ismerni az igét, hanem engedni kell, hogy az ige megszólítson, formáljon, vezessen, átalakítson. A megszentelt életet élők az életükkel, a fogadalmukkal, a szolgálattal hirdetik, hogy érdemes teljesen odaadni Istennek önmagukat. A világ nem érti ezt. Az Isten igazi boldogság nem a javakban, a birtoklásban, a hatalomban, az uralkodásban van, hanem a szeretetben való teljes önátadásban. Ez a boldogság nem érzelmi hangulat, hanem lelki gyümölcs, belülről fakad. A megszentelt életnek Krisztusból kell élnie, táplálkoznia, mert csak Istenből, a szeretetből kell táplálkozva marad gyümölcsöző. A jelenlevőket hálaadásra hívta meg mindazokért, akik az egyházmegye területén, élnek, dolgoznak, vagy a világtól elvonulva imádkoznak, engesztelnek. A főpásztor kifejezte meggyőződését, mely szerint a megszentelt élet ma is a remény látható arca az egyházban. Leó pápa beszédéből idézve kiemelte, hogy a jubileum jó alkalom arra, hogy a megszentelt életet élők felidézzék, mit vitt végbe Isten az életükben: ,, megsokszorozta a talentumainkat, növelte és megtisztította hitünket, nagylelkűbbé és szabadabbá formálta szeretetünket.” Záró gondolatként így fogalmazott a főpásztor : ,,A remény nem csal meg, mert aki életét Istennek szentelte, az nem tévedett.”

A szentmisét követően a program a Jakab Antal Házban folytatódott. A közös ebéd után rövid visszatekintéssel (Hogyan érkeztem a zarándoklatra?), a két nap kegyelmeinek, élményeinek megosztásával (Mit viszek magammal?) ért véget a jubileumi zarándoklat. A résztvevők a személyes találkozás, az elmélyültebb megismerés, a közös cél felé haladás örömével és a következő időszakos szerzetesi találkozó reményével köszöntek el egymástól.

Farkas Ibolya testvér

Fotók: erdélyi ferencesek

www.romkat.ro