Nagycsütörtök

OltáriszentségNagycsütörtök az Oltáriszentség és az egyházi rend (papság) alapításának ünnepe.

Délelőtt olajszentelési misét tartanak a székesegyházakban. A püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, megszenteli a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmáláshoz használatos krizmát. A papság ilyenkor megújítja szenteléskor tett ígéreteit. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség alapítására.

olajok 
A zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték a húsvéti lakomán. Jézus az utolsó vacsorán megújította a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadít a bűntől, a halál rabságából.
Jézus az utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: a kenyérrel kezébe vette önmagát és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Meghalt, megtöretett, mint a kenyér, hogy szétoszthassa önmagát. Testével és vérével új életre segíti az éhezőket.

Az esti szentmise elején, a glóriát követően elnémul az orgona, elhallgatnak a templomok harangjai; azt tartják, ilyenkor Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust. A szentmise sajátos szertartása a lábmosás. A főcelebráns úgy mossa meg tizenkét hívő lábát, ahogyan Jézus tette egykor az apostolokkal az utolsó vacsorán, amikor szeretetének végső jelét adta: az önmagát teljesen kiüresítő úr megmossa a szolgák lábát.

utolsó vacsora 
Az utolsó vacsora után Jézust elfogták. Ettől kezdve az Egyház nem mutat be szentmisét egészen a húsvéti vigíliáig (nagyszombat estig). Az elfogatásnak és Jézus ruháitól való megfosztásának a szimbóluma a nagycsütörtök esti oltárfosztás, amikor a szentmise végén eltávolítják az oltár minden díszét és a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Ezzel kezdetét veszi a Jézus szenvedésére való emlékezés.
katolikus.hu
Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést

jeleztek, és a fullatag sötétben

hat órát üldögéltem a kocsárdi

váróteremben, nagycsütörtökön.

Testem törött volt, és nehéz a lelkem,

mint ki sötétben titkos útnak indult,

végzetes földön csillagok szavára,

sors elől szökve, mégis, szembe sorssal

s finom ideggel érzi messziről

nyomán lopódzó ellenségeit.

Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,

a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,

legyintett arcul. Tompa borzalom

fogott el, mély állati félelem.

Körülnéztem: szerettem volna néhány

szót váltani jó, meghitt emberekkel,

de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,

Péter aludt, János aludt, Jakab

aludt, Máté aludt, és mind aludtak…

Kövér csöppek indultak homlokomról,

és végigcsurogtak gyűrött arcomon.