70 éve szentelték fel Márton Áron püspököt

A gyulafehérvári főegyházmegyében február 12-én emlékeznek meg boldogemlékű Márton Áron püspökké szentelésének 70. évfordulójáról.

A 660 éves kolozsvári Szent Mihály templomban a megemlékező ünnepi érseki szentmise csütörtök este 6 órakor Te Deummal kezdődik, koncerttel ér véget. A következő hetekben Kolozsváron szobrot állítanak Erdély legendás püspökének.Korabeli feljegyzések a­lap­ján felidézzük a püspökszentelés eseményeit. A Ke­leti Újság szavaival: „A pápa kö­vete fenséges szertartás közben szentelte Erdély katoli­kusainak püspökévé Márton Áront”. Dr. Tróján Károly gyulafehérvári teológiai tanár fel­olvasta az akkor már elhunyt XI. Pius pápa bulláját a kine­ve­zés­ről. „(…) püspökévé és pász­torává teszünk, s egyben e­zen egyháznak gondozását ve­zetését és kormányzását lel­kiekben s anyagiakban teljesen Reád bízzuk, mindazon jogokkal, s kiváltságokkal, terhekkel, kötelességekkel, amelyek ezen pásztori hivatallal jár­nak.” Ezután Ienciu Moise dr. kultuszminiszteri vezérfel­ü­gyelő olvasta fel Őfelsége II. Ká­roly király Márton Áron ki­ne­vezését megerősítő kézira­tát. Domokos Pál Péter rész­le­tesen feljegyezte a szertartás menetét: „Cassulo András pá­pai nuncius Pacha és Friedler püs­pökök segédletével fel­kente Márton Áront, átadta ne­ki a megszentelt főpásztori jel­vényeket, a pásztorbotot, a hű­ség jelét, a gyűrűt és a mitrát.” Közben a teológiai hallgatók é­nekkara zsoltárokat énekelt, a ko­lozsvári férfikart orgonán Szekál Mihály kísérte. A Te Deum eléneklése után a szentelő püspökök kíséretével az új püs­pök végigmenve a templo­mon minden résztvevőt meg­ál­dott. „A szentélyben ülő szü­leihez érkezve lehajolt, s a gon­dokban, munkában ráncossá vált becsületes székely ar­cukat gyengéden megcsókolta.” – írja a krónikás.
Szülőfaluja küldöttségét pe­dig e szavakkal üdvözölte: „Ha az Egyeskőről lenézek Brassó vagy Udvarhely felé, ugyanazokat az embereket látom, mint otthon a nehéz munka fölé hajolva. De van valami szívósság az arcukon, az a vonás, amit a lehetetlen élet­kö­rülmények acéloztak meg. Életemnek ezen a legnagyobb napján fogadalmat teszek: ehhez a sorshoz hűséges maradok, a fajtám élniakarásának, makacs kiállásának egy része akarok lenni, s kötelességemnek tartom, hogy életemet is rátegyem a rám bízott feladatok megoldására. Népemért fogok dolgozni.”

Összeállította: Molnár Melinda 

Udvarhelyi Híradó