Kirstin Holum 17 évesen hatodik lett a háromezer méteres gyorskorcsolyázásban az 1998-as naganói téli olimpián. Elemzők nagy jövőt jósoltak neki, ám ő úgy döntött, ferences nővér lesz. Most is azt vallja: nem bánta meg döntését, hogy Istennek és a szegényeknek szenteli az életét.

 

 

Kirstin Holum sportszerető családba született, édesanyja 1972-ben nyert olimpiai aranyérmet gyorskorcsolyázásban. A sport szeretete ellenére azonban hihetetlen erős hívást érzett, hogy továbblépjen és más módon folytassa életét. A portugáliai Fatimában tett zarándokútján érezte először a hívást, s a naganói olimpia után abbahagyta a versenyzést. Csatlakozott a Megújulás Ferences Nővéreinek Közösségéhez, akik szegények és hajléktalanok körében végeznek missziót.

„Érdekes azon gondolkodni, hogy ma mennyire más az életem. Az a megtiszteltetés ért, hogy olimpikonként versenyezhettem, most pedig abban az áldásban részesülhetek, hogy Istent és a kevésbé szerencsés embereket szolgálhatom" – fogalmazott hivatásáról Holum, aki szerzetesként a Catherine nevet vette fel.

Először New Yorkban dolgozott, ahol társaival együtt Bronxban hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott. Elmondása szerint ez olyan elégedettséget és örömöt adott neki, amit a korcsolyázás soha nem volt képes megadni. Elöljárói 2009 őszén három nővértársával együtt az angliai Leedsbe küldték, jelenleg ott teljesít missziót.

„Csodálatos látni az emberek arcát, amikor Catherine nővér megosztja velük tapasztalatát gyorskorcsolyázóként eltöltött éveiről" – mondja Lucille nővér, a bronxi rendház vezetője. „Soha nem büszkélkedett ezzel, de tudja, hogy nagyon büszkék vagyunk rá és örülünk, hogy része a családunknak" – folytatta.

„Furcsa arra gondolni, hogy a dolgaim másképp is alakulhattak volna velem és most ott lehetnék az olimpián, de Isten nem ezt az utat jelölte ki nekem, és nem bántam meg semmit" – mondja Catherine nővér, aki élsportolói tapasztalatának az evangelizációban is hasznát veszi: „Ha éppen tanúságot teszek a hitemről, érdekes a gyerekek reakcióját figyelni, amikor az olimpiáról beszélek nekik. Elkerekedik a szemük és sokkal jobban figyelnek. Nagyszerű dolog, hogy ezt megoszthatom velük, nagy öröm visszagondolni erre és beszélni róla. Az ember nem erre számítana egy nővértől... De azt hiszem, jó, ha az emberek azt látják, hogy egy szerzetesrend tagjai bármilyen háttérből jöhetnek. Az üzenetért való elkötelezettség az, ami számít."

Az egyesült államokbeli gyorskorcsolyázók nem felejtették el őt, és Catherine nővér sem őket, hiszen annak idején együtt jártak edzésre: „A legjobbakat kívánom nekik és gondolni fogok rájuk amikor versenyeznek. Sajnos nincs sok lehetőségem, hogy kövessem az olimpia eseményeit, de gondolatban és imában velük vagyok!"

A nővérek honlapja: www.franciscansisterscfr.com

Magyar Kurír