Hiszek a szeretet végső győzelmében mert a  rósz, a bűn, a harag mindenkit roncsol, sebez és mi lelkünk minden erejével a tisztaságra a fényre vágyunk! Hiszem, hogy  e tiszta vágytól vezetve az emberiség képes lesz maga mögött hagyni a sötétséget és a bűnt! Tudom, hogy egyesek erre azt a kérdést szegezik nekem, hogy akkor ma miért van annyi rósz, bűn a világban, hisz szinte mindenkiről nap mind nap miért derül ki, hogy itt tévedett, ott követett el felületesen egy aljas tettet!?  

A szentek életét  ha olvassuk, szembetűnő, hogy ők saját magukat milyen gyengéknek, rosszaknak tartották! Félelmetes, hogy az emberiség legnagyobbjai, az egyház boldogai, szentjei egytől - egyig önmagukat kicsinek, esendőnek, sebezhetőnek, bűnösnek vallották! Sokáig azt gondoltam, hogy ez amolyan jó "szent szöveg", de lassan megértettem, hogy az aki kimegy a fényre az mindent sokkal jobban, világosabban  lát! A fényben az ember tisztábban látja a szép, szent, igaz dolgokat is, de önmagára nézve a saját maszatosságát, a kezének piszkosságát is sokkal jobban észreveszi!! 

Megvagyok győződve, hogy az emberiség jó úton jár, hisz nő a fény és így világunk visszásságait, egymás gyengeségeit, gyarlóságait sokkal jobban látjuk! Biztos, hogy eddig is megvoltak ezek a visszásságok, bűnök a családjainkban, a világunkban, de eddig valahogy nem láttuk őket ilyen élesen, és ezért nem is zavart bennünket ennyire!! Nagyon fontos gondolatok ezek, mert erőt adhatnak ahhoz, hogy a megkezdett úton szépen tovább menjünk, és az újonnan felfedezett, meglátott foltokat akár könnyeink hullásával is tisztára mossuk, a sebeket bekötözzük, és meg nem torpanva haladjunk előre, Isten Országának építésének meredek útján!! 

Szívből remélem, hogy ahogyan a fény felé haladunk, ahogyan a ragyogásban lassan minden fátyol lehull, úgy az irgalom erényét is mind jobban megismerjük és képesek leszünk egymást szeretettel, jósággal megfürdetni, megtisztítani a szennytől és elítélni, megkövezni!  A barátok, a házastársak, a közintézmények vezetői mostanig sem voltak mindig tiszták, de most a fénybe, a huszonegyedik század világosságában mindent tisztábban látunk! Krisztust követve meg kellene értsük, hogy a vétkest, a hibást nem elítélnünk kell, hanem akár a kilencven kilenc rendest, igazat elhagyva meg kellene keressük az elveszett századikat és meg kellene mentsük a gonosz karmaiból!! Nekünk a baráti körünket az új évben nem leselejteznünk kell, hanem irgalmas szeretettel ki kell egymásból szeressük a jót!!  

Jézus nem azt mondta, hogy maradjatok meg tökéleteseknek, hanem azt, hogy "legyetek tökéletesek, mint a mennyei Atyátok! Mt 5,48

Szeretettel,

Csaba t.