Amikor Julius Cézár Ázsiából elindult Olaszország felé, hogy tudassa Rómával mekkora győzelmet aratott, egy nagyon rövid, de igen hatásos üzenetet küldött a szenátusnak: “Veni, Vidi, Vici” - Jöttem, láttam, győztem!

Igaz, Böjte Csaba atya nem egy hadvezér, de ő is elküldhette volna ezt az üzenetet Chicagóból nem csak Dévára, de az egész világnak. Eljött, beszélt hozzánk és győzött.

Eljött, beszélt hozzánk és győzött.

Győzött Chicagoban a szeretet, amelyet itt és akkor Böjte Csaba képviselt, és mindig is képviselni fog.

Kedden, 25-én reggel 7 órakor találkoztunk a repülőtéren. Első talalkozásra senki nem mondaná róla, hogy ő egy szerzetes, azt pedig pláne nem, hogy több mint 700 gyermek “apukája”, és sok-sok apróság “nagytatája”. És, ha megkérdezik tőle, hogy miből tud ennyi gyermeket eltartani azt válaszolja: “szegénységből es szeretből.

A repülőtérről Balogh András református lelkész lakására mentünk, ahol reggeli és kényelmes elhelyezés várta a vendégeket.

A legelső benyomás – mintha sok éve ismertük volna egymást. Barátságos, közvetlen, vidám, és minden szón, mozdulaton keresztül sugárzik a szeretet a jóság.

Első utunk Libertyville-be vezetett, a Marytown Ferences Rendházhoz, ahol Rev. Jelinek Antal (székelyföldi származású) Director of Family Ministry, volt a házigazda. Betegségből lábadozva, sok munkától terhelve is óriasi lelkesedéssel és még attól is több szeretettel fogadta Csaba testvért és kisérőjét, tolmácsát Liviát. Bemutatta a rendházat, néhány szerzetest, a múzeumukat, majd meghívott bennünket egy kirándulásra a rendház melleti birtokon levő katolikus papnevelő Szemináriumhoz. Végül átadta különösen nagylelkű pénzbeli adományát, amelyet, mint megtudtuk, az odahaza nehéz körülmenyek között élő idős édesanyja részére rakosgatott félre szerény jövedelméből. Most azonban úgy érezte, hogy az árváknál a pénz jobb helyen lesz. Köszönjük Jelinek atya, Isten áldja meg jószívűségedet.

Kora délután indultunk East Chicagoba (Indiana állam), ahol a Kossuth Klub és az east chicagoi katolikus egyház kis csapata várta a vendégeket. Böjte atyát nem kellett bemutatnunk, ugyanis 10 nappal korábban mi már elvittük a Kossuth Klubhoz  a Csillagösvény c. filmet és levetítettük. Ugyanakkor Balogh András lelkész rövid előadásban ismertette az atya életét és munkásságát. A kedd esti program megszervezésére Mischák Katalint és Kovács Józsefet kértük meg, mindketten vezetőségi tagok a klubnál és az egyháznál, valamint a Református Biztosító Társaságot is képviselik. Nagyon meleg hangú, szeretettől fűtött előadást hallottunk, megtűzdelve igaz történetekkel, amelyek mindig könnyeket csaltak az emberek szemébe. Persze, az előadás szerves resze volt a szolid székely humor is, pontosan jókor, hogy feloldja a szomorúságot. A végén együtt énekeltük a magyar és székely himnuszt. A Kossuth Klub és a Ref. Biztositó szép összeggel járult hozzá az árvák támogatásához, majd a megjelent kis csapat is bőségesen adományozott. Az East Chicagoi Katolikus Egyház felajánlott két külön gyűjtést az elkövetkezendő évek során az árvák részére. Az összegyűlt

egyháztagokon kivül jelen volt még Gutai László professzor úr és felesége Éva, Demeter András a Erdélyi Magyarok Chicagoi Szövetségének alelnöke, valamint Ludwid Kálmán református lelkész úr.

Rev. Skerl Alphonse a katolikus egyház tisztelendője sajnos nem tudott részt venni az esti programon családi betegség miatt, de gondolatban és lélekben velünk volt. Már egy korábbi alkalommal átadta nekünk az ő személyes adományát Csaba testvér reszére. Köszönjük, és Isten áldását kérjük Skerl atya és testvére adományára. Mielőbbi gyors felépülést kivánunk testvérének, Icának.

Kb. 2500-3000 dollart kaptak az atya árvái Indiánában. Köszönjuk, Isten áldja meg az adakozókat.

Ezután ismét jó 2 órás autóút várt ránk hazafelé, így a késői órára való tekintettel még vacsorázni sem álltunk meg sehol. A következő nap is nagyon hosszúnak ígérkezett, és így is jóval éjfél után érkeztünk haza.

26-án délelőtt 11 órakor indultunk Chicagoba városnézésre. Gyönyörű, sziporkázó napfényben érkeztünk meg a “Szelek Városába”. A város nem tagadta meg önmagát, festőien szép volt, és január hónaphoz illő, jéghideg széllel várt bennünket. Megpróbáltunk dacolni vele egy darabig, de a szél bizonyult erősebbnek. Legalább is a füleink ezt a harcot így értékelték. Igy tehát bementünk a Navy Pierre és szélvédett, meleg helyről csodáltuk a várost és Chicago “tengerét” a Michigan tavat.

Délután 2 órakor volt megbeszélt találkozónk a “WLEZ” rádió stationnél egy egyórás beszélgetésre, amit Bodonyi Ildikó chicagoi ügyvédnő jóvoltából és ismeretsége révén sikerült megszervezni. Az interjú nagyon jól sikerült. Ezután megmutattuk a vendégeknek a chicagoi St. István Király Katolikus templomot, majd igyekeztünk végcélunk felé.

A chicagoi út fénypontja a Szabad Magyar Református Egyház templomában megrendezett előadás volt. Megszervezésével Balogh András ref. lelkész és egyben az Erdélyi Magyarok Chicagoi Szövetségének elnöke volt megbízva. András minden chicagoi Magyar szervezet vezetőjét megkereste azzal a kéréssel, hogy vállaljanak részt a szervezésben. Mint az alábbi névsor bizonyitja, lelkes szervezőgárda alakult.

Szabó Pál a Norridgei Református Egyház lelkésze, Lukács János a chicagoi Baptista Egyház lelkésze és  Szabó István a gyülekezet vezetője, Rev. Jelinek Antal a Marytown Ferences Rendháztnál Director of Family Ministry, Varga Pál a Chicagoi Magyar Klub elnöke, Krémer Sándor a Délvidéki Klub elnöke, Bokor Erika a Hunyadi Mátyás Cserkész Csapatot képviselte, Simony László es Murány Lajos a chicagoi MHBK vezetősége, Radics Géza történész, Demeter András az Erdélyi Szövetség alelnöke, Demeter Edit a Szabad Magyar Ref. Egyház gondnoka, és Balogh András lelkész, az Erdélyi Szövetség elnöke.

Függetlenül attól, hogy a hét közepén, szerda este volt az előadás, az eredmény hihetetlen volt. Több mint 260-an jelentek meg. Balogh András bevezetőjében ezekkel a szavakkal mutatta be Csaba testvért: “Böjte Csabát nem kell bemutatni, őt a világ magyarsága már ismeri, és a mai rádió interjú után reméljük, hogy sok amerikai is meg fogja ismerni. Ő a hiteles ember, az Isten embere, aki nem csak beszél, hanem cselekszik is.”

Csaba testvér egyszerű barna csuhájában felállt elénk, elkezdett halkan imádkozni, majd beszélni a szeretetről amely csodákra képes. A szeretetről, amely életeket menthet. A jóságról, arról, hogy a világ szép és jó, Isten szeret bennünket és jósággal hegyeket lehet megmozgatni. És ez itt és most meg is történt. Az emberek eljöttek meglátni és meghallgatni a “Dévai Csodát”. Amíg szólt hozzánk a szívek megteltek melegséggel és szeretettel, a szemek könnyektől váltak gyanúsan csillogóvá, és akik ott megjelentek, más emberként mentek haza. Megérintette lelküket a jóság és a szeretet. Mi elhatároztuk, hogy ennek az estének lesz folytatása, az árvák folyamatos segítése mindannyiunk ügye.

Isten áldja meg mindazokat, akik bármilyen összeggel, ki-ki anyagi lehetőségéhez mérten, sőt sokszor azon túl is hozzájárultak Csaba testvér chicagoi útjának sikeréhez.

Külön meg kell emliteni Varga Pált, a Magyar Klub elnökét, aki betegsége miatt nem vehetett részt az előadáson, de egyike volt a leglelkesebb támogatóknak és szervezőknek.

 

A több, mint bőkezű ajándékot a Magyar Klub részéről és saját részről is Csaba testvér a gyermekek nevében szívből megköszönte, es arról is biztosította a Klub kepviselőjét, hogy az árvízkárosultak részére kiutalt, hasonlóan nagylelkű ajándékot eljuttatja a megfelelő kezekbe. Isten áldja meg a Magyar Klubot, és mielőbbi gyógyulást kivánunk Varga Pálnak. Említésre méltó a  Déváról származó Fazekas házaspár, akik az Erdélyben megszerzett nyugdíjukat ajánlották fel az árvaház részére. Isten áldását kérjük adományukra és rájuk is.

Minden adakozót áldjon meg a jó Isten nagylelkűségükért.

Csütörtök reggel 4 órakor volt az ébresztő, hogy vendégeink elindulhassanak a következő állomás, Los Angeles felé.

Jó utat Csaba testvér és Livia, kisérjen benneteket áldás, békesség minden utatokon.

Balogh Éva

Az Erdélyi Szövetség jegyzője