Úgy illik, hogy az ember legyen hálás az apró dolgokért is. Pici történet, de nekem drága.

Ma születésnapot ünnepelünk, egyik fiúnk 13 évet tölt.

Tavasszal uborka magokat vetett joghurtos poharakba, dédelgette, ápolgatta őket. Szép kis palántokat nevelt, majd amikor eljött az idő, kiültette őket. Ám az időjárás fintorgott és nagyon hideget küldött ránk. A kis palántok elpusztultak, a gyerek nagyon búsult. Kapott ajándékba férjemtől újabb palántokat. A gyerek öntözte, gyomlálta, kapálta őket, férjem útmutatása és segítsége alapján. És lőn!

A gyerek olyan boldogan szedte le első uborkáit, mintha ötöse lett volna a lottón.

Ettük nyersen, zsíroskenyérrel, kovászoltunk belőle, vasárnapi ebédhez uborkasalátát fogunk készíteni.

Megkérdeztem tőle, hogy szerinte miért lettek ilyen szépek? Azt mondta: ,,mindennap beszélgettem velük, hogy nőjenek nagyra!,,

Nekem ez a mondat bearanyozta a reggelemet.

Noémi